Kommentár: A sötét század (II./I. rész)

Kommentár: A sötét század (II./I. rész)
Újságírók és politikusok hirdetik, hogy májusban újra megnyílik a Körösvidéki Múzeum. A múzeum 2006-ban zárta be kapuit, miután a székházat visszaszolgáltatták a jogos tulajdonosoknak, habár ez a tény nem indokolhatja több mint egy évtizedes hiányát.

A Múzeum bezárása egy egyelőre nehezen kiszámítható traumát jelent, egy teljes generáció iskolásai nem nézhették meg a híres egyetlen egy faágból készült csónakot vagy a mamut csontvázát, aminek saját kiállítóterme volt. Amíg ennek a fent említett fiatal generációnak az elrontását csak később fogjuk észrevenni, addig a trauma másik oldalát jól ismerjük, ez az ötödik múzeum az országban, a városunk kulturális hegemóniája, amit bántalom ért, és a hirtelen eltűnése elhagyatottságot és káoszt okozott. Ha örülünk is a normalitás hamaros visszatérésének, arról is fontos azért beszélnünk, hogy mi történt ebben a sötét évtizedben, amíg Nagyváradnak nem volt Múzeuma.

A 2006–2017-es évek nemcsak a nép lassú és hangsúlyos butulásának a története, hanem a váratlan módon való tüzes harcnak is, amit szervezetek tízeivel és emberek százaival vívtak, attól félve, hogy a múzeumi termek bezárása és újranyitása közti időszak alatt az emberek elbutulása visszafordíthatatlanná válik. Beszélek itt például az UAP galériáról, ami egy egészségtelen helységbe zsúfoltan sok feladatkört vett át, és kéthetente a fiókszervezet művészeinek teljes művészeti tárlatait állította ki ingyen és kölcsönből. Vagy a Zenit Nadir Kulturális Egyesületről, amit egy ikonokért rajongó rendező és vámos hozott létre egy abszurd helyen, a Tiago Mallban szerezve egy helyiséget, ahol olyan kiállításokat szerveztek, mint például a Noé bárkája, ahol halott művészek, vallási-egyházi művészek, fiatalok és tanulók, mindenki helyet kapott, hogy nehogy valaki feledésbe merüljön, vagy eltűnjön. A Kultúra Mozgásban nevű szervezet először mint egy emberi jogok támogatásának fóruma jött létre, és elindította a legendás A Korzó Dokumentációja kiállítást, ami százakat vonzott, amíg a városháza összeveszett az alapítókkal, s bosszúból visszavonta az engedélyt.

Egy szakemberek csoportjából és amatőrökből létrejött szövetség kezdeményezte a Kultúra Üzérei Gálát, ami egy nagy ipari térségben olyan fiatal művészek munkáit akarta összegyűjteni egy évente megrendezett kiállításban, akiknek hiányzott a Múzeum, és a hiánya akadályozta a pályakezdésüket is. A Konstant Galéria, ami 2010-ben jött létre, egy eléggé professzionális teret ajánlott nagyváradi avantgárd festőknek, akiknek munkái országszerte ki vannak állítva, csak a saját városukban nem. A Metrion Animációs Csoport szervezett kiállításokat a tagjai munkái számára, és vetítéseket is az elhagyott váradi mozikban.
Olyan létesítmények, amelyek nem kapcsolódnak feltétlenül a szóban forgó művészetekhez vagy kultúrához, átszervezték tevékenységüket, úgy, hogy helyet tudjanak adni ennek. A színház, a filharmónia és az egyetemi könyvtár előcsarnokai kiállítási hellyé váltak, mint ahogy a Partiumi Keresztény Egyetemé is. A római katolikus és a református püspökségek, és olyan ökumenikus szervezetek, mint például Posticum is támogattak programokat, és „múzeumi” helyet biztosítottak az egyházi kincseknek.

Legismertebb példáját az ilyen mozgalom nyomatékosításának mindenképp a Moszkva kávézó jelenti, ami a koncertek, bulik és vásárok mellett, amikkel az állandó klientúrájukat szolgálják, befektetett helyi művészekbe is és felkarolta azokat. Az a tény, hogy jelenleg Nagyvárad legnagyobb privát kulturális szervezete egy kocsma, nem a kultúra szégyenéről szól, hanem arról, hogy ez dicséretet érdemel, mert ez a kocsma helyt adott, energiát szánt és befektetést biztosított kiállításokra, előadásokra és filmvetítésekre.

Azért a Múzeumról se feledkezzünk meg, ami annak ellenére, hogy hat helyisége be lett zárva, harcolni próbált azért, hogy élettel töltse be a teret, mozgósítva minden olyan erőforrást, ami még a rendelkezésére állt. Még az emlékházak is, amik az intézmény pártfogása alatt vannak, oda jutottak, hogy kiállításoknak adtak otthont, és olyan konferenciáknak, amik nem fértek el az anyaszervezet helységeiben.

Gabriel Miloia



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .