Kommentár: A döbbeneten túli szolidaritás erejével

Kommentár: A döbbeneten túli szolidaritás erejével
Borzasztó, s több szempontból pótolhatatlan veszteség érte a görögkatolikus, a város, a régió valamennyi felekezeti és etnikai közösségét, de tágabb értelemben az egyetemes építészeti örökséget is, azzal, hogy a lángok martalékává lett a Pece-parti Párizs egyik emblematikus épülete, a görögkatolikus püspöki palota.

Minden váradit, és nemcsak, mélyen megérintette ez a tragédia: mintha a szívéből téptek ki volna valamit, amikor a borzasztó, apokaliptikus képeket nézte.

Amit eddig tudni lehet: teljesen leégett az épület tetőszerkezete, az első emelet egy jó része, és az egyik sarki dísztorony is leomlott. Még hivatalos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de egyes források szerint az épület belseje szinte 40 százalékban kiégett, s az is nagy csoda, hogy a palota homlokzatában nem keletkezett jóvátehetetlen pusztulás.

Persze már megindult a katasztrófaelméletek gyártása, hogy mi okozta a tüzet, ki a hibás, szakszerűen és hatékonyan jártak-e el a tűzoltók, volt-e elég és megfelelő vízforrás, az illetékesek komolyan vették-e az előzetes állampolgári bejelentéseket a palota melletti kábelek szikrázásáról, egyszóval sok még a nyitott, eddig még megválaszolatlan kérdés. Reméljük, hogy a hatósági vizsgálat lezárása után választ kaphattunk e fontos kérdésekre, hogy a jövőben minden lehetséges eszközzel csökkenteni lehessen az ilyen tragédiák előfordulásának a lehetőségét.

Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a kíméletlen tűzvész estéjén, éjszakáján, nemcsak katasztrófaturisták, mobiltelefonjukon és fényképezőgépükön videót, vagy fotót készítők lepték el a Szent László teret, hanem olyanok is, akik azonnal segítettek a tűzoltóknak, vagy az égő palota melletti autókat vitték együttes erővel messzebb, hogy ne keletkezzen kár bennük, vagy akik ásványvizet hoztak a tán ilyen nagy tűzvészt még nem is látott lánglovagoknak.

Igazán felemelő, különleges érzés, hogy egy ilyen nagy, szívbemarkoló pusztítás után rögtön felekezetek, közintézmények, hivatalok, politikai pártok, önkormányzatok, s nagyon sok ember ajánlotta fel önzetlenül a segítségét, s biztosította támogatásáról a történelemben oly sokat szenvedett görögkatolikusokat. Szinte egy emberként sorakoztak fel az ügy mögött, hogy mihamarabb elkezdődhessen egyik jelképének a rekonstrukciója, hogy ne a tűz, a pusztító, könyörtelen, vad lángok győzedelmeskedjenek, hanem az emberi összetartás, empátia, önzetlen segítőkészség, tenni akarás.

Az első döbbeneten, elkeseredettségen túl, abba kell hagyni a végeláthatatlan sárdobálást, mocskolódást, végre félre kell tenni a vezetők, felekezetek, politikai alakulatok, intézmények közötti vélt vagy valós sérelmeket, s előtérbe kell kerülnie a szolidaritásnak, a valós egymásra figyelésnek, közös értékeink megmentésének, épített örökségünk óvásának. A görögkatolikus püspöki palota elképesztő tragédiája talán felébreszthet bennünket, hogy mindennapi pitiáner, kisstílű acsarkodások helyett a valódi értékekre, igazi együttműködésre, a közös örökségünkre koncentráljunk. Erre is taníthat minket Nagyvárad egyik szimbólumának, gyöngyszemének részleges pusztulása. Éljünk a lehetőséggel, hogy ebből a gyászból, a veszteségből, a közösség összefogása által erőt, kitartást, együttérzést kovácsoljunk. Amíg nem lesz teljesen késő…

Rais W. István

Címkék: , ,


A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .