Költészet politika nélkül?

Költészet politika nélkül?
Nagyvárad- Péntek este a Partium Alapítvány szervezésében Nagyváradon is bemutatták Markó Béla Csatolmány- költészet politika nélkül. Vagy mégis? című verseskötetét. A helyszín a bábszínház volt.

A szép számú érdeklődőt a Partium Alapítvány kuratóriumának nevében dr. Földes Béla elnök, neurológus főorvos köszöntötte. Megjegyezte: az ideggyógyászok szerint a nyelv az anyja a gondolatnak, így aki jól használja, annak a gondolkodására is kihat. A használatának több módozata van: az egyik a beszéd, mely a közéleti tevékenységben nyilvánul meg, a másik pedig az írott forma, mely a irodalomban jut kifejezésre.

A bevezető mondatok után Lakatos Péter főtanácsadó, politikai elemző és Szűcs László költő, főszerkesztő felváltva faggatták Markó Bélát politikáról és költészetről, miközben el-elhangzott egy-egy vers a bemutatott kötetből, Kovács Enikő, Mátyás Zsolt Imre és Kocsis Gyula színművészek előadásában. A meghívott kifejtette: a Csatolmány versei sok szempontból különböznek az addig írt költeményeitől. Úgy fogalmazott: tagadhatatlan, hogy nyíltan vállalja a közéleti, politikai ügyekhez való hozzászólását, próbálja feldolgozni mindazt, ami a magyarokkal történt az elmúlt száz évben, mely mindent megváltozott körülöttünk. Család- és nemzettörténetet, megfűszerezve egyfajta iróniával. Hangsúlyozta: eredetileg nem tervezett egy ilyen kötetet, néhány éve azonban Magyarországon kipattant egy vita arról, hogy szükség van-e egyáltalán közéleti költészetre, illetve hogyan békíthető össze a vers és a politika. Ebből kiindulva rájött arra, hogy zavarja őt, ha megmondják, mi kell legyen egy költő feladata, mibe kell beleszóljon. Tudatosult benne: olyan nincs, hogy a költészetben nem lehet vagy szabad reflektálni bizonyos történésekre.

Érdekek és értékek

Az RMDSZ volt elnöke azon meggyőződésének is hangot adott: 1989 decembere olyan alkalom volt, mely általában egyszer adódik az ember életében. Az akkori eufória meghatározta a későbbi csalódást, de nem kell szégyellni azt, hogy annyi reményt tápláltunk, az abba vetett hitet, hogy a világot magunk körül át lehet gyúrni. Ugyanakkor kutatnunk kell a saját múltunkat, azt, hogy mit rontottunk el, mert a világ olyan tükröt tart elénk, mellyel nem lehet betelni, keresnünk kell tehát a feleleteket a minket gyötrő kérdésekre. Hozzátette: meglátásában a krisztusi áldozatvállalás életünkben egy állandó kérdés, és minden, ami ebből következik. Elismerte: egy politikustól senki sem várja el, hogy ábrándos lélekkel verseket írjon, valahogy nehezen fér össze a politikusi és költői státusz, tehát a politikusi énje számára is zavaró volt, talán csak abban segített, hogy ennek köszönhetően többen forgatják a verseit. „Marandandóbbnak szeretném hinni a verseimet, mint a politikai szövegeimet, bár utóbbiak is fontosak”, mondta.

Markó Béla arról is szólt: nem feltétlenül úgy kell elképzelnünk a jövőnket, hogy újraéljük a levetett múltunkat. Szerinte Trianon nem csak a sorscsapás volt, a korabeli magyar vezetők is felelősek miatta, ezért hiba, ha leegyszerűsített eszközöket használva, rózsaszínű demagógiát alkalmazva próbálunk emlékezni. Kijelentette: a társadalomban mindenkinek megvan a maga helye és szerepe, a kultúra pedig alkalmasabb a néphez való közeledésre, a művészetben és az irodalomban ugyanis nem működnek olyasfajta érdekek, mint a politikában, csak értékek vannak.

A Communitas Alapítvány által támogatott rendezvény dedikálással zárult.

Ciucur Losonczi Antonius