Kolozsvári bál a Szigligetiben

Kolozsvári bál a Szigligetiben
Április 12-én, csütörtök este a Kolozsvári Magyar Opera vendégszerepelt Nagyváradon a Bál a Savoyban című operettel.

A váradi operettkedvelőknek igazi csemegét kínált a múlt csütörtöki este, hiszen nem minden nap fordul elő, hogy a rangos Kolozsvári Magyar Opera lép fel a Szigligeti Színházban. Sokak rejtett, vagy akár nyíltan vállalt óhaja azonban ezúttal beteljesedett: a kolozsvári művészek egy könnyed, de cseppet sem könnyű darabbal érkeztek hozzánk; Ábrahám Pál Bál a Savoyban című nagy sikerű operettjét vitték színre színházunkban. Ahogy az a Kolozsvári Magyar Operától elvárható volt, igényes produkcióval léptek a közönség elé, mind az énekes, mind a zenekari teljesítmény, mind pedig a díszlet és a koreográfia tekintetében.

Profi előadás

Mintha csak szilveszter éjszakájára mentünk volna vissza, vagy röpültünk volna előre, hiszen látványos, dekoratív díszletek között, ugyancsak látványos tánckoreográfiával dúsított jelenetek sorozatát vonultatták fel az előadók, de mindez csak kiegészítője volt a legnagyobb vonzerőt jelentő elemnek: a zenének. Üdítő volt megtapasztalni azt, hogy a váradi színházban ismét volt rendeltetése a zenekari ároknak, amelyet ezúttal a kolozsvári magyar opera zenekara foglalt el. Incze G. Katalin vezényletében szépen szólt a zenekari kíséret. Az énekesek is szépen teljesítettek, de sajnos a kihangosításával voltak gondok, ha volt egyáltalán kihangosítás a színpadon, ugyanis az énekszólamok rendre halkabban szóltak a zenekarnál, sőt, nem egyszer teljesen elvesztek a zenekari hangzásban, ilyenkor a közönség magában kellett dúdolja a dallamot, már ha ismerte az éppen futó dalt. Mint említettem, a koreográfia is igen látványos és mozgalmas volt, talán egy kissé túlságosan is az, hiszen amikor a teljes tánckar a színpadra lépett, akkor bizony toporogni voltak kénytelenek a nem túlságosan nagy színpadon. Érezhető volt, hogy ezt az előadást nem a nagyváradi színpad méretére álmodták meg az alkotók. De lehet, hogy ezt csak a kritikus vette észre, mert a közönség önfeledten szórakozott; nem utolsósorban a humorban bővelkedő jelenetek keltettek derűs hangulatot: a fő humorforrás a Musztafa bejt alakító Ádám János játéka és figurája volt, de nem mehetünk el szó nélkül a Madeleinet alakító Barabás Zsuzsa és a Faublas márkit megformáló Kátai István alakítása mellett sem, akik szintén jól játszottak és énekeltek. Az igényes produkció a műfaj minden stílusjegyét, fogását, jellemzőjét magán viselte, az összhatás mindenképpen kedvező, már csak azért is, mert az előadók jobbára el tudták feledtetni az egyébként erre a műfajra amúgy is fogékony közönséggel azt, hogy egy valószínűtlen és gyerekes sztori dalba szedett történetét jelenítik meg, és azt, hogy az operett mára már tényleg csak szilveszteri műfaj.

Pap István