Kolozsvár képzőművészete

Murádin Jenő művészettörténész, egyetemi tanár, több mint 30 könyv szerzője. Valamikor kollegám volt az Igazság nevű napilapnál. Nem egyszer „bolyongtunk” Erdély szerte, felkeresve a szépet és marandót alkotók otthonait, műhelyeit. Ő sokkal hűségesebb volt a képzőművészethez, mint én. Ez látszik eddigi munkásságán is. Ennek is köszönhető az az igyekezete, hogy a valódi értékeket, a lehetőségek szerint minél jobban, feltárjon a nagyközönség előtt.

A Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében mutatták be Murádin Jenőnek azt az összegező műként tekinthető könyvét, melyet „Kolozsvár képzőművészete”- címmel az erdélyi képzőművészetben kalauzolja el az olvasót. A rendezvény házigazdája Köllő Katalin, a Szabadság kulturális rovatának vezetője.

Tibori Szabó Zoltán a Minerva Művelődési Egyesület elnöke, a Szabadság munkatársa mutatta be a könyvet.

Beszélt Murádin Jenő munkastílusáról, arról a bonyolult kutatási munkáról, melyet Murádin folytat. A most megjelenő könyv tudományos, elemző munkának az eredménye.

Munkáját rendkívüli precizitás jellemzi. Egy olyan nagy jelentőségű könyvről van szó, melyet az utókor fog értékelni. Murádin a könyvtárakban, levéltárakban levő iratokat tanulmányozva, elővarázsolja azokat az adatokat, melyek érdeklik. És azokat történetté formálja. A feledésből megmenthető értékekre is koncentrál.

Jeles erdélyi képzőművészek munkáját mutatja be. Műemlékek sorsát mutatja be. Nemcsak levéltárakat, hanem magángyűjteményeket is felkeresett. Összegező munkaként értékelhetjük a könyvet. A XIX. századi alkotói munkát értékelte. Az építészet, a kőfaragó, címer és céh táblák festőiről sem feledkezett meg. A XIX. század képzőművészetének alakulását, útkeresését és fejlődését mutatja be. Nyomdamesterekről, olyan tanárokról ír, akik kiváló portrékban gondolkodtak. Olyanokat is megemlít, mint Veres Ferenc és Szathmári Pap Károly vagy a szobrász Fadrusz János vagy a XIX. század végi, XX. század első évtizedeiben levő magániskolákról ír, amelyek a modern művészetek fele orientálták a tehetségeket.

A XX. század évtizedeinek művészeti alkotásait elemzi. Objektív elemzés következtében nem kerüli meg a szoc. realizmust illetve a poszt- realizmust sem, sajátosságait is mérlegre teszi. Főleg egyéni alkotó sorsok alakulásán keresztül mutatja be a művészvilág alakulását. Egyes művészek a hatalomnak behódoltak és próbáltak alkotni, hosszú ideig meghatározva a művészetet. Mások a visszavonulás utját választották. Műtermük elefántcsonttoronnyá vált. Távol maradtak a politikától. Voltak olyanok, akik elvándoroltak.

Tények, és árnyékok között vetíti ki a XX. század utolsó évtizedeit.

Murádin, mint egyéni opcióként mutatja be ezeket a választásokat.

Tibori végső következtetése az, hogy Murádin Kolozsvár múltjából merít a jövő művészetéhez.

Kopacz Attila a sepsiszentgyörgyi ARTprinter Könyvkiadó vezetője első ízben alkalmazta a könyv online szerkesztését. Villámpostán keresztül váltottak gondolatokat, és tisztázták a könyvvel kapcsolatos szerkesztési elveket, és a nyomtatási gondokat.

A könyv kiadása során együtt dolgozhatott a könyv szerkesztője és szerzője. Megjegyezte mind a kézirat, mind a képanyag rendkívül gondozott, és precíz munka volt.

Murádin Jenő azt is bevallotta, hogy a könyv alapját az 50 év alatt megírt tanulmányok, képezték. Ezeket ő előtanulmányoknak nevezte. Mindezek lehetővé tették, hogy ezt a könyvet megalkossa.

A 340 oldalas könyv, nagyszámú színes és fekete fehér reprodukciókkal, mutatja be az erdélyi képzőművészet két évszázadát. A borítólapján Szolnay Sándor 1935-ben készült Kolozsvári Sétatér című alkotása látható.

A könyvbemutatót az erdélyi képzőművészettel kapcsolatos vetítés követett, mely a kötetben szereplő színes képanyagot mutatta be.

 

Csomafáy Ferenc