Kőbe vésve az Érmihályfalvi Csoport

Kőbe vésve az Érmihályfalvi Csoport
Az ’56-os Érmelléki Csoport tagjainak névsorát tartalmazó emléktáblát avattak szerdán délután Érmihályfalván. A kivégzett, és máig nem rehabilitált Sass Kálmán lelkipásztor nevét egy kőbe vésett sas “helyettesíti”…

Kellemes, nyarat idéző időben gyülekeztek az emlékezők szerda délután az érmihályfalvi Széchenyi téren, hogy fejet hajtsanak az 1956-os események áldozatai, ennek keretében az Érmihályfalvi Csoport tagjainak emléke előtt. Mintegy 200-an sereglettek össze a Mihály Gábor által készített, 2006-ban avatott emlékmű előtt, hogy részesei legyenek egyszersmind az emlékhely “kiegészítésének” is. A hamvaiból feltámadó főnixmadár mellett ugyanis helyet kapott a művésszel történt egyeztetés után az a márványtábla, mely az Érmihályfalvi Csoport 31 tagjának nevét tartalmazza, a nagyvárad-velencei római katolikus kultúrházban (a csoport perének egykori helyszínén) lévő tábla alapján. Pontosabban utóbbival ellentétben, mely “magánterületen” van, ezen csak 30 név szerepel, hiszen a kivégzett Sass Kálmán tiszteletest azóta sem rehabilitálták, így neve közterületen nem jeleníthető meg. A szervezők egy sas kőbe vésésével hidalták át a vérlázító valóságot…

Így van rendjén

Az ünnepség mindjárt a tábla leleplezésével kezdődött, a történelmi pillanatnak Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Nyakó József helyi elnök/polgármester, illetve a csoport két tagjának unokái, ifj.Nagy László és ifj.Rimay János voltak cselekvő részesei. Ezek után mondta el ünnepi beszédét Nyakó József, aki egy régi adósság törlesztésének minősített a nevek megjelenítését, megemlítve, hogy az ötlet Bíró Rozália szenátorasszonytól származik, és Pálinkás Miklós helyi kőfaragónak köszönhetően ingyenesen történhetett meg. Ugyanakkor örömének adott hangot, hogy “lecsillapodott, nyugodt élettérben, békés hangulatban, baráti érzésekkel és gondolatokkal ünnepeljük a szabadság ünnepét”. “Ez így van rendjén!” – fogalmazott, a polgármester utalva arra, hogy minden helyi párt és szervezett képviseltette magát az eseményen. Ugyanakkor hozzátette: “Fontos az összetartás, de a külhoninak nevezett magyarnak nem okvetlenül volna az a dolga, hogy anyaországi rendezvényeken szaporítsa a létszámot. Sokkal inkább a határon innen, az elcsatolt területeken, ott, ahol élnek, szülőföldjükön kell együtt erőt, összetartást és szolidaritást sugározni a többségi nemzet és a világ felé.” A GGG Irodalmi Stúdió verses-zenés összeállítása után Kelemen Hunor mondott ünnepi beszédet. Ebben egyebek mellett megfogalmazta, hogy az ’56 utáni megtorlásnak nem csak személyek, de intézmények is áldozatául estek, például a Bolyai Egyetem. Akkor lesz rend, ha ezt az egyetemet is “rehabilitálják” az arra illetékesek, mondta az RMDSZ szövetségi elnöke. Külön megemlékezett az Érmihályfalvi Csoport tagjairól, akiket szerinte ugyanúgy tisztelni kell, mint a magyarországi áldozatokat.

Koszorúzás

A mai határon túli magyarság abban érdekelt, hogy egy sikeres, nemzetközi szinten tekintéllyel bíró anyaország álljon a háta mögött támogatóként, aki pedig szereti a szülőföldjét, az nem csak szavakban teszi azt, hanem nap mint nap dolgozik is érte, mondta Kelemen Hunor. A Veres László Zsolt Városi Kórus két énekszáma után Sütő Judit helyi RMDSZ-titkárnő/műsorvezető olvasta fel a 31 nevet, majd elkezdődött a koszorúzás, melynek során összesen 18 intézmény, szervezet, párt vagy egyház képviselőjét szólították az előzetes feliratkozás nyomán. A sorban ott volt Kelemen Hunor elnök, Cseke Attila képviselő, Szabó Ödön képviselő/megyei RMDSZ-ügyvezető elnök, Csomortányi István, az EMNP megyei elnöke, illetve a pártok helyi képviselői is. Külön említésre méltó, hogy koszorúztak hozzátartozók is, illetve Gábor Éva tanítónő osztálya is felsorakozott egy-egy szál virággal. Az emlékezetes esemény a Himnusz éneklésével zárult.

Rencz Csaba