Klasszikus zenei hangverseny

Vasárnap este Thurzó Zoltán zongoraművész szervezésében hagyományos klasszikus muzsikából álló hangversenyestet rendeztek a váradi Szent László plébániatemplomban.

 

 

Az esten fellépett hét fiatal szólista. Elhangzott egy barokk kompozíció, Händel Messiás oratóriumából a pasztorális hangvételű Legelteti nyáját… című szopránária, melyet Szabó Annamária ezúttal is igen érzékenyen énekelt. Ugyancsak az előadásában hallgattuk meg Ridzyk Gyöngyi, a pár évvel ezelőtt elhunyt nagyváradi zeneszerző dalát, amelyet szintén igényesen formált meg. A bécsi klasszicizmus egyik jeles képviselőjének, Mozartnak egyik vecsernye-zsoltárát hallgattuk meg a Laudate Dominumot (K.339; 1780, Salzburg). A mű valószínűleg a salzburgi székesegyház előadására készült. A szólamot Tasnádi Melinda szopránja avatta színessé, aki jelenleg mesterképző kurzust végez. Feltárta a mű lebegő melódiáinak varázslatos szépségét. Az ugyancsak mesterkurzust végzőTasnádi Ferencz baritonja Verdi A szicíliai vecsernye című ötfelvonásos operájából (1855, Párizs) Giovanni da Procida doktor Ó te csodálatos Palermoi föld című áriáját énekelte. A szólista erőteljes dinamikával, hangjának kulturáltságával szólaltatta meg az elnyomás ellen küzdő hős lelkivilágát.

 

A romantika érzésvilága

 

Két fiatal klarinétművész is fellépett az esten. Babos Dénes Brahms klarinétra és zongorára írt f-moll Szonátájának első tételét szólaltatta meg (op. 120. nr. 1, 1895). A gyors tétel sajátos hangzását, játékos, de nehéz szólamát, szokatlan hármashangzatait igen megnyerően mintázta meg, egyben felszínre hozta a tartózkodás és a szenvedély küzdelme közötti kettősséget. Székely István egyetemi oktató egy érdekes kompozíciót mutatott be: Rimszkij-Korszakov klarinétra és zongorára írt Concertinoját. A Liszt hatását is mutató, de nemzeti jellegű mű frissességét, eredetiségét sikerült megfogalmaznia. Ezúttal is bizonyította képességét, felkészültségét, valamint virtuozitást sem nélkülöző előadásmódját. Ludwig van Beethoven egyik darabját hallgattuk meg: Sándor Csaba baritonjával az alkotó egy korai, 1797 táján keletkezett dalát szólaltatta meg (WoO. 133). Ugyancsak az ő előadásában hangzott el Brahms Vasárnap című dala (op. 47. nr. 3. 1868). A fiatal baritonista jól azonosult a brahmsi felfogással, amely a nagy mesterek míves gondját hozza felszínre erőteljesen, és a kívánt kamarazenei hangvételt kifejezően. Thurzó Zoltán, aki végigkísérte a szólisták előadását, három zongoradarab előadásával aratott újra sikert. Beethoven cisz-moll „Holdfény” Szonátájának (op. 27. nr. 2; 1801) első tételét az Adagio sostenutót játszotta. A zongoradarabot tanítványának, Giulietta Guiccardinak, „a halhatatlan kedvesnek” ajánlotta. A mű inkább természetfestő muzsika. Ezt követően Liszt Ferenc Költői és vallásos harmóniájából az utolsót, a Szerelmi éneket tolmácsolta. Hódoló vallomás ez, amely Sayn-Wittgenstein hercegnőnek szól. Az érett kor igazi muzsikája ez. Az 1845-52 között keletkezett sorozat elmélkedő, bensőséges vallomást fejez ki. Megszólalt Chopin c-moll Noktürnjének (op. 48., nr. 1.1841) első tétele is. A zongoraművész ezúttal is remekelt előadásával. A Holdfény szonátának egyenletes ritmikáját, zsongó varázsát éppen olyan átélten játszotta, mint Liszt Ferenc bensőséges vallomását vagy Chopin Noktürnjének szélesen ívelő kromatikáját, és ékesítésekkel díszített, érzékeny, kifejező dallamát, halk és árnyalt dinamikáját. A templomot zsúfolásig megtöltő közönség lelkes tapssal jutalmazta az előadók teljesítményét.

 

Tuduka Oszkár