Kiválasztottság és ajándék

Kiválasztottság és ajándék
Nagyvárad- Nagycsütörtök délelőtt Exc. Böcskei László megyés püspök ünnepi szentmisét mutatott be a Bazilikában. Két kiemelkedő mozzanat volt: a krizmaszentelés és a papok fogadalmának megújítása.

A krizmaszentelési mise délelőtt 10 órakor kezdődött a Székesegyházban, és szokás szerint az egyházmegye papsága együtt misézett a főpásztorral. Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Homíliájában Exc. Böcskei László nagyváradi megyés püspök azt emelte ki: a nagycsütörtöki misében megelevenedik a papok hivatásának forrása, az életszentség, melyre meghívást kaptak. A papi szolgálat ugyanis nem származás kérdése, hanem kiválasztottság és ajándék, Krisztus misztériumában való részesedés, hiszen ő az, aki megajándékoz és magához emel. Ezen a napon ugyanakkor a tisztelendők pappá szentelésük napjára is emlékeznek, amikor a püspökük megkente mindkét kezüket szent olajjal. Az emberi kéz ugyanis a cselekvés eszköze, a képesség szimbóluma, annak a jele, hogy miként viszonyulunk a világ dolgaihoz, az Úr pedig azt várja a szolgáitól, hogy a kezeik Jézus megváltó titkának hordozói, megvalósítói legyenek. A papok ilyenkor arra is gondolnak, hogy személyes aktusukkal vállalták Isten és az emberek szolgálatát, Krisztus követését, az Úr akarata szerinti önfeláldozást, hangsúlyozta a megyés püspök, majd arra hívta fel a figyelmet: a papi szolgálat olykor elszigetelődésre kényszerít, de ez nem jelent elmagányosodást, mert a papi közösség jellemzői közé kell tartózzon a krisztusi szeretet, mely a kölcsönös tisztelet, az együtt örvendezés és a szenvedésben való részt vállalás révén nyilvánul meg.

Papi fogadalom

A prédikáció után az ünnepi liturgia egyik kiemelkedő mozzanata következett, vagyis a papok szentelési fogadalmának megújítása. A püspök, mielőtt a nép felé fordult volna, azt kérdezte a tisztelendőktől: annak a napnak évfordulóján, melyen Krisztus az ő apostolait papságában részesítette, akarják-e megújítani egykor tett ígéreteiket a püspökük és Isten szent nép előtt? Akarnak-e Urukkal, Jézus Krisztussal egyre szorosabban összeforrni, és önmagukról lemondva hozzá teljesen hasonlóvá lenni? Akarják-e a megváltás hűséges szolgáiként az eucharisztia szent áldozatát bemutatni, a többi liturgikus cselekményt végezni, és Isten igéjét hirdetni? Akarják-e Krisztust, mint fejüket és pásztorukat követni, nem földi javakra vágyakozva, hanem csakis a lelkek iránti szeretettől vezettetve? A megszólítottak többször is azt felelték, hogy „Akarjuk!”, majd a főpásztor a hívektől azt kérte, hogy imádkozzanak a papjaikért.

Az ünnepi mise szentáldozással és az év folyamán a szentségek kiszolgáltatásához használt olajok megszentelésével zárult.

Ciucur Losonczi Antonius