Kitűnő hegedűművész, nagy tudású karmester

A hegedűművész, a karmester és a nagyváradi szimfonikus zenekar tagjai. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
A hegedűművész, a karmester és a nagyváradi szimfonikus zenekar tagjai. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Csütörtökön újabb nagyszerű zenei estet élhettünk át, a filharmónia szokásos heti hangversenyén. Három német zeneszerző: Weber, Bruch és Beethoven művei csendültek fel. A karmesteri teendőket ezúttal a filharmónia állandó dirigense, Jankó Zsolt látta el.

A szólista, Florin Pârvulescu hegedűművész az Egyesült Államokból érkezett Nagyváradra. Filharmonikusaink hangversenye telt házas közönséget vonzott, természetesen elsősorban a műsorra tűzött művek közismertsége miatt, de bizonyára a karmester személye miatt is. Ha Jankó Zsolt vezényel, igényesen előkészített műsort hallhatunk. Mindig teljesen felkészülten áll a zenekar elé, és akaratát érvényesíteni tudja. Keze alatt intenzíven-energikusan játszott a zenekar. Hallottunk szép pianókat, együttes vonóshangzást, kidolgozott fúvós szólókat és a hangszercsoportok játékának tökéletes összerendezését. Mindhárom mű elhangzása után vastapssal fejezte ki elismerését a közönség.

Elsőként Carl Maria von Weber (1786–1826) német zeneszerző Oberon című operájának nyitánya hangzott el az Enescu–Bartók koncertteremben. Weber, akit a német romantikus opera megteremtőjének tartanak, ezt a művét a londoni Covent Garden operaház 1824-beli felkérésére írta, s 1826-ban mutatták be Londonban, óriási sikerrel – ám a zeneszerző két hónap múlva elhunyt. Csütörtökön az opera nyitányának elhangzása igazi élményt nyújtott a hallgatóságnak, a szimfonikus zenekar a karmester irányításával, mint mindig, most is a közönség elvárásának megfelelően tolmácsolta a zeneművet.

A továbbiakban Max Bruch (1838–1920) német zeneszerző 1., g-moll hegedűversenye, op. 26 csendült fel, a meghívott hegedűművész, Florin Pârvulescu tolmácsolásában. Első hegedűversenyét Bruch 1866-ban írta, s még abban az évben április 24-én, a zeneszerző vezényletével, be is mutatták. Később a komponista átdolgozta a darabot, és a magyar származású hegedűművész, Joachim József szólójával, 1868-ban újra bemutatták. Jó választás volt Florin Pârvulescu meghívása, hegedűjátéka lenyűgöző volt. Hangszere nagyon jó, és nagyon jó kezekben szólalt meg. A rangos szólista és a mindenre figyelő karmester összjátékának köszönhetően Bruch hegedűversenye teljes szépségében hangzott el, s nagy sikert aratott. A hálás közönség hosszan tartó tapssal köszöntötte az előadóművészt, a szimfonikus zenekart és a karmestert – ráadás viszont ezúttal sem volt.

Beethoven-szimfónia

Szünet után Ludwig van Beethoven (1770–1827) német zeneszerző V., c-moll szimfóniája, op. 67 hangzott el a koncertteremben. Azt hiszem, sok koncertlátogató nagyon várja Beethoven-mű megszólalását a hangversenyen, így történt ez csütörtök este is, s mint már említettem, mindhárom műsorra tűzött kompozíció közönségcsalogató volt, de a zeneirodalom ezen óriásának a szimfóniája vonzotta talán leginkább a hallgatóságot. A Sors melléknevű szimfóniát a szerző 1804–1808 között kisebb megszakításokkal írta, bemutatójára 1808. december 22-én került sor Bécsben, „egy monumentális szerzői est keretében” (műsorfüzet). Az V. szimfónia Beethoven szavaival megidézi „az ajtón kopogtató sorsot”; a kiváló zeneszerző harminc hangszeres szólamot komponált a műbe (Világhíres zeneszerzők: Ludwig van Beethoven). A közönség nagy tetszésnyilvánítása egyaránt szólt a szimfonikus zenekarnak és a kiváló karmesternek; hosszú ideig zúgott az ütemes taps.

Dérer Ferenc