Kitűnő hangulatú borverseny, disznótoros vacsora

Az első három helyezett, díjaikkal és az elismerő oklevelekkel
Az első három helyezett, díjaikkal és az elismerő oklevelekkel
Próbálj meg lazítani – hetedik Magyarremetei borkóstoló verseny. Pontosan ez volt a célja a szervezőknek: a napi munka után igenis kell egy kis lazítás, és mi jobb alkalom ehhez, mint egy pompás borkóstoló és verseny, disznótoros vacsorával fűszerezve.

Ezen sorok egyik írója jelen volt a Magyarremeteiek Első Világtalálkozója néven beharangozott/szervezett falunapon. Már akkor megragadott, hogy e településen élőknek, vagy az innen elszármazottaknak vannak elképzelései arról, hogy milyen rendezvényt is szervezzenek, mely vonzza a közönséget, mit tegyenek annak érdekében, hogy hazahívják az elszármazottakat, hogy megmozdítsák a Belényesi-medence magyarságát, azért, hogy részt vegyenek rendezvényeiken. Ennek szellemében zajlott az elmúlt hét végén, szombaton az a rendezvény, melyen mintegy 200 személy vett részt. A borkóstoló versenyre a helyi Művelődési Házban került sor, amit egy disznótoros vacsora és reggelig tartó táncmulatság követett. Amikor az esemény főszervezőjét, a helyi magyar érdekvédelmi szervezet elnökét, Bálind Györgyöt arról kérdeztem, hogy miért nem népszerűsítették a rendezvényt sem a sajtóban, sem hirdetményen, de plakátok sem jelezték, mi történik február 17-én Remetén, így válaszolt: „Erre nem volt szükség, mert személyes kapcsolatok révén értesítettük az érdeklődőket és íme, milyen sokan eljöttek. Egyébként is hét éve tartunk borversenyt és három éve ezt összekötöttük disznótoros vacsorával és táncmulatsággal. Mindezt azért tettük, mert a borversenyen általában csak férfiak vettek részt, de mi ide akartuk csalogatni a hölgyeket is, ez a disznótoros vacsorával és táncmulatsággal valósult meg. Széjjel kell nézni a termet teljesen megtöltő vendégseregen, ami bizonyítja, hogy jól gondolkoztunk.” A környékbeli településekről érkezők, az innen elszármazottak mellett szép számban voltak vendégek a magyarországi Békéscsabáról és a testvértelepülés Szentpéterszegről, de kedves nagyváradi ismerősökkel is találkoztunk, és a Fekete-Körös-menti településekről is sokan érkeztek a rendezvényre, melyet megtisztelt jelenlétével Cseke Attila szenátor, a Bihar megyei RMDSZ elnöke is.

Döntöttek az ítészek

Odaérkezésünkkor a zsűri tagjai – Ferkő Jenő, Bogdan Gheorghe, Palkuc Ottó, Ioan Fasie és az ítész csapat elnöke, Féth Imre Ferenc – még nagyban dolgoztak, többszöri próbának vetették alá a helybeliek által behozott 24 bormintát, amíg összeállt a végső sorrend. Csak egy sorrendet állítottak fel, hiszen csak helybeli gazdák borairól volt szó, nagyobb részük magántermő volt, nem lehetett fajtánként értékelni őket. Huzamosabb kóstolgatások után alakult ki a végső sorrend. Első lett Fila János terméke, ez vitte el a pálmát, de minőségben nem maradt el Toma Vlas második helyre sorolt bora és a Molnár Róberté sem, aki a harmadik helyen végzett, ők kupákkal és elismerő oklevéllel gazdagodtak. Természetesen minden versenyző, aki a megmérettetésre benevezett, kapott elismerést és sok-sok jótanácsot.

A rendezvény ünnepélyes pillanatait jelentette a díjkiosztás. A kultúrházban elsőként Bálind György köszöntötte a vendégeket, a borosgazdákat, a kulturális központot megtöltő közönséget. Őt a község polgármestere, Ştefănică Adrian követte, akit csak dicsérni lehet azért, hogy minden, a helyi magyarság által kezdeményezett rendezvényen részt vesz és elismeréssel beszél róla, mint tette ezt szombat este is. Őt Cseke Attila szenátor követte, aki hozzászólásában örömét fejezte ki a meghívás miatt. Szeretettel jön Magyarremetére, hiszen „itt sok jó ember lakik”, mondta. Elismeréssel szólt a fiatal helyi RMDSZ elnökről, Bálind Györgyről, aki „ezt a közösséget összetartja”. Beszédét magyarul és románul is elmondta a Bihar megyei RMDSZ elnöke, szenátor. Szólt még a közönséghez Gheorghe Bogdan parlamenti képviselő és a zsűri elnöke, Féth Imre Ferenc biharpüspöki borosgazda is.

Fontos volt a jókedv

Az egész rendezvényen tulajdonképpen fontos volt a jókedv, amiből nem volt hiány. Finom ételeket készítettek a szakácsnők és segítőik, amit profi pincérek tálaltak fel. Volt finom disznótoros kolbász, hurka, tepertő és minden más, mit szem-száj kíván. Ne feledjük a sok, jobbnál jobb nedűt, szilvóriumból és borból sem volt hiány. Ehhez a jó zene volt az aláfestés, a köröstárkányi Royal együttes tette a dolgát, Antal Péter barátunk csak nyomta a legjobb slágereket, sokan együtt énekeltek vele. Hamarosan táncra perdültek a párok, a kultúrház parkettje megtelt táncolókkal. Nemcsak kitűnő hangulat jellemezte az estét, hanem volt idő és kedv mindenki részéről egy-egy hosszabb beszélgetésre is, hiszen láttuk, hogy többen is szeretettel üdvözölték egymást, olyasmit is volt alkalmunk hallani: „de rég nem találkoztunk”. Tombolát is szerveztek, melynek díjai nagylelkű felajánlásokból származtak: Szentpéterszeg és Békéscsaba (Magyarország) delegációitól, a magyarremetei polgármestertől, Ştefănică Adriantól és az alpolgármestertől, Ferkő Jenőtől és családjától, és természetesen ne felejtsük el a főszervezőt, Bálind Györgyöt, akinek a remetei közösség már sok mindent köszönhet, és azért is sokat tett, hogy sok tárgy kerüljön kisorsolásra. A tombola bevételét a magyarremetei Kéknefelejcs néptánccsoport javára ajánlották fel, ezáltal is segítve a helyi kultúra és magyar néphagyomány fejlődését. Az emberi összefogásnak szép példája volt a szombat esti rendezvény, együtt dolgoznak, szórakoznak, mondhatjuk jó példája az együttélésnek. Sok további jót és sikeres rendezvényt kívánunk!

Dérer Ferenc
Kovács Zoltán