Kiss Károly kordokumentuma

Kiss Károly kordokumentuma
2012-ben jelent meg Kiss Károly agrármérnöknek Ilyenek voltunk mi? című könyve, melyet szülei emlékére írt. „Nem naplószerű ez az írás és nem a családról szól. Saját emlékeimről írok. Lehetnek benne időeltolódások, de így kerek az életem regénye, ahogy emlékszem reá.”

Hajdani iskolatársamtól, Kiss Károly által írt könyvet hozott a posta. Meglepett a tekintélyes küldemény. Súlya 1 kg 400 deka, majdnem egy és fél kiló. Nagysága 29×20,5 cm, oldalainak száma 562, kis betűkkel szedve.

Magát a könyvet a szerző adta ki a temesvári EAST WEST PRINT nyomdájában, 200 példányban. Címe: Ilyenek voltunk mi? Alcíme: „ A küzdelemre felkent daliák” Nem csak a szépre emlékezek… Egy becsapott generációja a küzdelemre felkent daliáknak- olvasható. A könyvet szerkesztette dr. M-Kiss András. A borító Gherman Ion designja. Majd következik a kézzel beírt ajánlás: „Ajánlom e könyvet Csomafáy Ferenc volt osztálytársamnak. Emlék a régmúltból. Kiss Károly”. Majd a dátum.

Az eddig leírtakból is láthatjuk, nem egy szilfid munka. Ennek megfelelően, sok mindenről ír a maga szemszögéből, látva mindazt, amit megélt és arra érdemesnek tartott, hogy írásban is rögzítsen. Elérvén azt, hogy tulajdonképpen egy sajátosan megfogalmazott kordokumentumot alkotott, nem is akármilyen módon. Mindannyian a körülöttünk levő élet ránk gyakorolt hatása alatt láthattuk, hallhattuk, tehettük azt, amit belső adottságaink, valamint szerencsénk következtében e földi lét alatt megélhettünk.

Mivel az ember a maga egyediségének következtében mindent, amit megél, egyénien teszi, ez a könyv is magában hordozza azt az egyediséget, amely mondanivalójában is eredeti. Ugyanabban a korban, ugyanolyan körülmények közepette mindenikünk másként látta az őt körülvevő világnak különböző megnyilvánulásait. Talán ez a példa is serkentően hathat azokra, akik megengedhetik maguknak azt a luxust, azt a plusz munkát, hogy leírják a velük megtörténteket.

Az érettségi után mindenikünk különböző pályát futott be, különböző sikerrel. Mindenikünk élete több kötetes is lehet, hiszen a XX. század talán legzivatarosabb időszakát élhettük át.

Kiss Károly azok közé tartozott és tartozik, akik mindent, ami körülötte történt, igyekezett megérteni és a maga módján, értelmezni. Mivel saját bevallása szerint munkás-paraszt származású, ez a gondolkodás későbbiekben is érezteti hatását, lévén származásilag első nemzedéke azoknak, akik városon születtek, és nevelkedtek. Magukon viselik azoknak a hatásoknak a megnyilvánulásait, melyek a kolozsvári embereket valamilyen módon jól meghatározzák.

Az ősi iskola, a maga tradíciójával, szokás rendjével mind azt eredményezte, hogy végzettjei az események pergésétől függetlenül, tudatosan ennek a gondolkodásnak a hordozói voltak. Amikor valaki, esetünkben Kiss Károly, visszaemlékezéseit, melyeket sok esetben évtizedekkel később, emlékezetből írja, nagy kockázati tényezőt is vállal.

Szándékai nemesek, de az írás megjelenése már felelősség vállalással is jár, mert lehet olvasótáborában olyan, aki a leírtaknak szintén megélője volt, és az eseményeket belső adottságain keresztül mégis másképp élte meg, más hatások érték, mint a szerzőt.

Talán ennek is köszönhető az a végeredmény, ami a könyv elolvasása után az olvasóban megfogalmazódik.

Először is örvendek annak a társadalmi tablónak, melyet a szerző a könyvében, felvázol. Tükrözvén azokat a hatásokat, melyek mindannyiunkat érik ilyen vagy olyan formában. Megismerek egy rakás nevet, mely az égvilágán nekem nem mond semmit, mert amikor már n – szer olvasom. Rendes ember volt… Szinte immúnissá válok.

Számomra példaértékű, ahogy édesanyjáról, feleségéről, fiáról és leányáról, azokról a helységekről ír, ahol tevékenykedett. Itt már kordokumentumok erejével győz meg arról az eseménysor izgalmasságáról, egyediségéről, melyet érdemes elolvasnom. A vidéki élet nem mindennapiságának napi küzdelmeiről, ami végül is hatással van a társadalmi életre.

Anélkül, hogy kihangsúlyozná, társadalmi tablójában felvonultatva különböző személyeket, a tükrözi azt a fura életet, melyet egy elnyomó hatalom ki tudott építeni a különböző egyének segítségével.

A különböző nemzetiségek együttélésének kezelése, még ma is rögös feladat, melyet csak nagyon sok türelemmel, jó indulattal és következetes munkával lehet megoldani.

A világban nem csak országunk, de más országok is keresik azt a kivezető utat, mely minden állampolgárának elfogadható, életet jelenthetne. A könyv szerintem talán egyik legértékesebb része az Egyiptommal foglalkozó fejezete. De ez nem jelenti a székelyföldi események hátrább tolását. Tulajdonképpen mindenik fejezetnek megvan az értelme és a sajátos mondanivalója, melyért érdemes elolvasni.

A könyv utolsó fejezete „Végszó, amelyben megmosom kezeimet”. Arról a belső késztetésről írt, amely az írásra ösztönözte. „Írd le, súgták belülről, a kísérleti nyúléletednek mindazon szakaszát, amelyen keresztül mentél…Sőt részese lettél egy olyan kíméletlen kísérletnek, rombolásnak, amikor nem csak anyagi károk keletkeztek, hanem a lelkeket is rombolták, egy új élet megszületésének hamis jelszavaival”.

Mezőgazdászhoz méltó munka a termés gazdagsága, melynek a hozama is érték.

Csomafáy Ferenc

Címkék: , ,