Kis vízen már dúrnak a halak

Kis vízen már dúrnak a halak
Az időjárásra vonatkozó előrejelzések szerint, a télnek vége lett, mielőtt elkezdődött volna. Ennek azonban még meglesz a böjtje. A pecások körében is.

Úgy tűnik meg fog ismétlődni a tavalyi időjárási helyzetkép: tél semmi, tavasz alig, nyár bőven. Pedig a horgászok mindig nagy izgalommal várják a tavaszt, elvégre az idő melegedésével együtt jön meg a halak kapáskedve is. Mert amikor már az éjszakák is fagymentesek, és nappal akár 12-15 fok van, akkor a víz is fokozatosan melegedni kezd. Ekkor a halak „megropogtatják” elgémberedett uszonyaikat, „nyújtóznak” egy nagyot és elindulnak beszerezni valami élelemhez hasonlító „tárgyat”. Általában a sekély vízeken jelennek meg, nem mintha félnénenk a mélységtől, de ösztönük azt súgja, hogy a kicsi vízen van a legmelegebb, tehát ott lesznek az első kis táplálékállatok, az első kifakadó rügyek és ezek jelentik számukra a lehetőséget arra, hogy jól megtömjék a bendőjöket.

Az a szép szürke beton

Tavasz elején még nem túl finnyásak a pikkelyesek, szinte mindent megesznek, de jó tudni, hogy inkább a húsosabb falatokat részesítik előnyben, ezért nem árt, ha van nálunk egy kis csontkukac, meg giliszta, ha fogni is akarunk valamit. Amennyiben nem rendezünk step-versenyt a parton, megfigyelhetjük a halak táplálkozási szokásait az alig térdig érő vízben: tíz perc alatt többet tanulhatunk tőlük, mint száz öreg szakitól és új tudásunk birtokában nem kell attól félnünk, hogy üres szákkal térünk haza a vízpartról. Lehetőleg mindig olyan helyet válasszunk magunknak, ahol akad egy kis növényzet is, mert az mágnesként vonza a halakat és ezzel is javítunk esélyeinken.

Az igazság az, hogy fentebb említett helyek már csak a mesében (vagy még ott sem) vannak, mert néhányaknak az lett a „szívügye”, hogy ritkítsa a szép zöld növényes helyeket, s helyükre szürke betont, meg követ „telepítsen”…

Ács Tibor