“Kis nemzetnek is lehetnek nagy tettei”

Akt.:
“Kis nemzetnek is lehetnek nagy tettei”
A megyei RMDSZ idén is Érmihályfalván tartotta központi megemlékezését október 23-án, az ’56-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulóján. Összesen 22 koszorú került az emlékmű, illetve az Érmihályfalvi Csoport minden tagjának nevét feltüntető fekete márványtábla elé.

A főtéri ’56-os emlékműnél kora este, 18 órakor kezdődött a megemlékezés, amit megelőzően, 17 órától a református egyházközség szervezésében a temetőbeli Sass Kálmán emlékhelynél is tartottak megemlékező istentiszteletet és koszorúzást. A Széchenyi téren kellemetlen hidegben és a zászlókat bőszen tépázó szélben gyülekeztek a résztvevők a 2006-ban felavatott emlékműnél. A nemzeti színű széles szalaggal övezett térségben felállított mikrofonhoz Varga Róbert történelemtanár, az esemény moderátora elsőként Nyakó József helyi polgármestert szólította, aki egyebek mellett kifejtette: “Történelmet írunk itt ma, ugyanis még soha nem mondott beszédet rendezvényünkön a Bihar Megyei Tanács elnöke, mert ezt a tisztséget csak valami csoda folytán töltheti be magyar ember. E tisztségnek a megszerzése is hűen példázza, hogy kisebbségben is lehet tenni »csuda dolgokat«. (…) Rendezvényünket, mint lenni szokott, megtisztelték civil szervezeteink, egyházaink, politikai alakulataink, intézményeink képviselői, köszönthetjük az Érmihályfalvi Csoport áldozatainak gyermekeit, unokáit, dédunokáit. (…) Azért vagyunk itt, mert a magyaroknak illik fejet hajtani hőseink történelmi tettei előtt, s hogy erőt és egységet mutatva jelezzük Európának, a világnak és a többségi nemzetnek is, hogy mi, romániai magyarok itt, ezen a földön jövőnket magyarul akarjuk írni. Nagy-Románia centenáriumi évében még hatványozottabban kell hirdessük, hogy itt vagyunk ezeregyszáz éve! (…) Ha ezen a vidéken nem magyar gyerekek születnek, nem lesz majd hova hazajönni, ha a történelem kereke kedvezőbb irányba fordul. (…) Az ’56-osok, akikre itt Érmihályfalván is büszkén emlékezünk, megmutatták, hogy kis nemzetnek is lehetnek nagy tettei, ha bátor és összefog.”

Nemzeti egység

A szónokok sorában Pete István, az RMDSZ megyei választmányának elnöke következett, aki párhuzamot vont a két héttel korábban megidézett aradi vértanúk és az ’56-osok között: a történelem ritkán ismétli önmagát, de van, amiben a két forradalom hasonlít, abban, hogy egy kis európai nép méltósággal saját kezébe vette sorsát. Bár végül ezek a harcok elbuktak, az igazságos harcok mindig változtatnak a világ menetén, fogalmazott a politikus. Hozzátette: az ’56-os 20 nap csodája, hogy percek alatt nemzeti egységet teremtett, ami a mának is példa értékű. Több generáció is úgy nőtt fel, hogy hazugságokat tanítottak neki ’56 októberéről, manapság pedig egyre kevesebben vannak a szemtanúk, mindez csak növeli az emlékezések szervezőinek felelősségét, zárta szavait Pete István. A továbbiakban Kovács Csenge, jelenleg a váradi Ady Líceum diákja, a helyi GGG Irodalmi Stúdió “örökös tagja” adta elő Márai Sándor: Mennyből az angyal című versét, majd Pásztor Sándort szólították a mikrofon elé. A Megyei Tanács elnöke a polgármester emlegette “csodára” utalva maga is egy “csodának” nevezte, hogy magyar nemzetiszín zászlók erdejében állhat, miközben Váradon a román zászlórengeteg várja a centenáriumot – ezért köszönetet mondott a házigazdáknak. Ünnepi beszédében az ’56-osok felelősségérzetét hangsúlyozta, hozzátéve, hogy napjainkban ugyanígy kell vállalnunk a múltunk által ránk ruházott felelősséget.

Visszaemlékezés

A beszédek utána Mezőgazdasági Főgimnázium diákjai, Oláh Zsanett, Máté Vivien, Halász Nikolett, Tóth Szabina és Ármós Krisztina adtak elő irodalmi összeállítást. A már említett Varga Róbert történelemtanár az ’56-os események előzményeit és következményeit foglalta össze röviden, ebben segítségére volt ifj. Sütő Szabolcs jelenlegi debreceni diák, aki egy korabeli, később Amerikába távozott egyetemista október 23-i visszaemlékezését olvasta fel. Az ünnepség végén összesen 22 koszorú került az emlékmű, illetve az Érmihályfalvi Csoport minden tagjának nevét feltüntető fekete márványtábla elé, ezeket intézmények, szervezetek, egyesületek, pártok, egyházak képviselői, illetve a hozzátartozók családtagjai helyezték el. Időközben besötétedett, a Himnusz éneklésére már az emlékhelyet megvilágító lámpák, illetve a fáklyák és mécsesek fényénél került sor.

Rencz Csaba