Kincset hozó vendégek

Kolozsvár – A város operakedvelőinek 2011. március 10.-e élményt nyújtó nap volt. A Kolozsvári Magyar Opera bemutatta parádés szereposztásban Erkel Ferenc: Hunyadi László című operáját.

Az eredeti produkciót 1960. június 19-én mutatták be. Rendezője Szinberger Sándor érdemes művész, segédrendezője Trenka Éva érdemes művész, karmestere Hary Béla, karigazgatója Szarvady Gyula volt. A díszleteket Silviu Bogdan, a jelmezeket Roşescu Lya tervezte.

       A felújítás Gombár Annamária nevéhez kötődik.  Vezényelt: Horváth József. Hunyadi László szerepében: Daróczi Tamás (Magyar Állami Operaház, Budapest) Szilágyi Erzsébet szerepében: Bazsinka Zsuzsanna (Magyar Állami Operaház, Budapest) Többi szereplő: Bardon Tony (V. László magyar király), Szilágyi János (Cillei Ulrik kormányzó), Covacinschi Yolanda (Hunyadi Mátyás), Sándor Árpád (Gara Miklós nádor), Vigh Ibolya (Gara Mária), Fodre Attila (Rozgonyi), mindenikük először énekelte a szerepét közönség előtt.  Barabás Zsuzsa (Udvarhölgy)

Koreográfus: Szaboray Zoltán. A mostani felújítás koreográfusa Rusu Gabriela.  

       Az operaház művészeti tikárságának közleményéből megtudhattuk, az operát, több mint 10 éve nem játszották. 

       A sajtó embereként állíthatom, az előadás nemcsak az új szereplők bemutatkozása következtében maradandó, hanem a meghívott művészek (Magyar Állami Operaház) teljesítménye is élmény volt. Amit az is bizonyított, hogy a nagyvilágot bejárt művészek, a bevett szokástól eltérően, már napokkal hamarabb Kolozsvárra érkeztek.

     Március 6.-án, vasárnap, megnézték Kálmán Imre: Marica grófnő-című operettjét, melynek főszerepét Vigh Ibolya énekelte. Majd elkezdődtek a közös színpadi próbák, melyeken összehangolták a vendégművészek és a kolozsvári művészek elképzeléseit, valamint az igényes Horváth József karmester szándékait. Mint szemtanú bizonyíthatom, kemény munka folyt, nem volt pardon. Az első, az előadás minőségének minél magasabb fokú megvalósítása.         

       Az alábbiakban az előadás után a vendégművészekkel, készült villáminterjúkat írom le.

       Bazsinka Zsuzsanna drámai koloratúr szoprán: Érdemes művész. (2009) Arra a legbüszkébb, hogy ő volt az első (2008) Osváth Júlia díjas. Számára felejthetetlen, a súlyos beteg hajdani tanárától, Melis György kezéből vehette át a művész által létrehozott Melis György- díjat, amit nyilvánosan 2010-ben vett át.

       – Milyennek találta a kolozsvári közönséget?

       A közönség fantasztikus volt. A művész mindjárt megérzi, ahogy a színpadra lép. A közönség szeretete átjött a színpadra. Ez sok mindenen átsegített. Ennek a színháznak hangulata van. Nagyon boldog vagyok, hogy ide jöhettem.

       A próbákat élvezet volt végig dolgozni, mert egy fantasztikusan világviszonylatban is jó, nagyigényű karmesterrel és zenekarral találkoztam. Az Erkel opera a bel cantohoz közel áll, ahol a karmesternek nagyon kell figyelnie a kivitelezésre. A zenekarnak szintén. Nekem szárnyakat adott a segítségük. A szólamom nagyon nehéz, de nemcsak az enyém, mert ismerem a többi partnerem szólamait is. Tudom, milyen nehézségű feladatot, ró az előadó művészre.

       A darabban valamikor Simándi Józseffel együtt énekeltem a Gara Mária áriáját is. Sok helyt léptünk fel együtt.

       A darabot Szegeden, Debrecenben és most Kolozsváron énekelhettem. Egy ilyen produkciót nem lehet elégszer próbálni, inkább több próba, mint kevés. Az eredményért meg kell dolgozni.

       – Kolozsvárra visszajönne énekelni?

       A Kolozsvári Magyar Operának nagyon tehetséges gárdája van. Sok jó énekessel. De ha visszahívnak valamelyik szerep eléneklésére, szívesen jövök, mert jó partnereket, tehetséges kollegákat ismertem meg a próbák alatt és az előadás folyamán. Számomra élvezet volt velük együtt a produkcióban részt venni.            

       – A város maga, mennyire hatott Önre, figyelembe véve, hogy maga Erkel Ferenc kolozsvári éveiről így nyilatkozott: “Ami vagyok, azt mind Kolozsváron töltött éveimnek köszönhetem. Ott műveltem ki magam zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek, ott kötötték lelkemre a magyar zene felvirágoztatásának ügyét és ott telt meg szívem a szebbnél szebb magyar-székely népdalok árjával, melyektől nem tudtam többé szabadulni, s nem is nyugodtam meg addig, míg ki nem öntöttem lelkemből, amit már akkor éreztem, hogy ki kell öntenem.”

        - Az előadás délelőttjén meglátogattam Tőkés Erzsébet társaságában a Házsongárdi temetőt, azt a panteont, melyben oly sok kitűnőség földi maradványa, porlad. Akik munkásságuk révén, beírták nevük nemcsak az Erdély történelmébe, de az egyetemes magyar történelembe is.

        Operaházunk egyik főintendánsa a Kolozsváron született. Gróf Bánffy Miklós sírját is meglátogattam. Emléktáblájánál virágot helyeztem el.

       Ha valahova megyek, szeretek gyalogolni. Nézelődni. Jólesett, hogy az emberek megszólítottak. Bementem könyves boltokba, antikváriumba. Láttam a Bánffy családnak a palotáját. Megcsodálhattam a Fadrusz János által megalkotott és most felújított csodálatos Mátyás Király szoborcsoportot. A világviszonylatban is, egyik legszebb térplasztika rám is nagy hatást gyakorolt. Bizonyítván a művészet örök, legyőzhetetlen erejét.  

Vettem egy gyönyörű Reményik Sándor könyvet, amibe a tegnap este beleolvastam. Ennél szebb ajándékkal nem térhetek haza.

 

        – Daróczi Tamás és Kolozsvár. Folyatnám Erkel Ferenc és Hunyadi László.

Az öltözőben szóba került ki, hány Erkel Ferenc szerepet, énekelt. Kiderült, vannak kollegák, akik 10-11. szerepüknél tartanak. Gondolom, összeszámolom én is hirtelen: Bánk bán, Ottó, Hunyadi László, V. László, az István királyból az Imre, még van egy szereplő, ami most nem jut eszembe. Brankovits Györgyből a Murát. Tehát van hét szerep.

– Megjegyezhetem, a Kolozsvári Magyar Opera az egyedüli a világon, mely Erkel Ferenc összes operáját előadta.  Jó, ha az ember ismétel, mert nem kell annyit tanulnia.

Idéznék a Magyar Operaház honlapjáról: „Az erdélyi Árpástón született, 1954-ben. Zenei tanulmányait Kolozsvárott végezte, ahol 1980-ban szerzett diplomát. Ebben az esztendőben debütált a Kolozsvári Állami Opera színpadán Puccini Pillangókisasszonyának Pinkerton szerepében. Budapesten először 1983-ben járt, Turiddut énekelte az Erkel Színház Parasztbecsület előadásában. Vendégszerepelt Hollandiában, Svájcban, Németországban, Olaszországban és Izraelben. Állandó vendégszereplője volt a berlini Komische Oper-nek, ahol a Mantuai herceg szerepét énekelte a Rigolettóban, Harry Kupfer rendezésében. Az Operaháznak 1988 óta tagja, repertoárja Mozarttól (Belmonte – Szöktetés a szerájból, Tamino – A varázsfuvola), Verdin át (Oronte – A lombardok, A mantuai herceg – Rigoletto, Alfred – Traviata), Pucciniig (Cavaradossi – Tosca) terjedt. Az utóbbi években, karakterszerepekben lép fel.”

A repertoárja félszáznál több szerep. Ami egy lírai tenor esetében tiszteltre méltó.

 - A ma esti előadásból, hogyan érezted meg a közönség hangulatát.

Szerintem a publikum is átvette az előadás hangulatát, ami igyekezetünket ünneppé alakította.

Nyugodtan állíthatjuk, mind az előadók, mind a közönség számára ünnep volt az előadás.

Nagyon jól összejött ez az előadás, mert mind a szoprán, mind én pont megengedhettük magunknak, hogy itt legyünk, jelenlétünkkel segíthettük az igen tehetséges debütálókat.

A szerep megalkotásának van egy folyamata. Még ha harminc éve is taposod a deszkákat. Az első próbák alkalmával kettőt lépni sem tudsz. A Hunyadi Lászlónál, harmincéves múlttal, tulajdonképpen a szerzett tudást kell feleleveníteni, előadható formába hozni.

– Gondolom, a közönség megérzi azt, hogy Te hihetetlenül jól érzed magad a kolozsvári színpadon, ahol első lépéseid tetted meg annak idején.

 Kolozsvár nagyon sokat jelent nekem. Ha Kolozsvár nem lett volna, talán ma már nem is, énekelnék. Kolozsvártól mindig kaptam annyi bizalmat, hogy türelemmel kivárták azt a pillanatot, amikor újra élvezhetővé vált művészetem. 

 

                                  Csomafáy Ferenc       

Címkék: ,