Kínában zsűrizett a nagyváradi fotóművész

Akt.:
Az egyik legnépszerűbb felvételét is kiállították Kínában
Az egyik legnépszerűbb felvételét is kiállították Kínában
Városunk egyik legismertebb fotósa, Ovi D. Pop az év első hónapjának nagy részét külföldön töltötte. Meghívták Kínába a világ 100 legelismertebb fotósa közé, majd Belső-Mongóliában fotótáborban vett részt. Munkájáról, sikereiről, terveiről és családjáról nyilatkozott.


– Az Ovi D. Pop nevet már sokan ismerik, a Facebookra feltöltött képeidnek több száz megosztója van. Kit takar ez a név?

– Testnevelés tanárnak tanultam, az egyetem utolsó évében céget alapítottam. Több mint 20 éve a Duran’s kiadó igazgatója vagyok, 15 éve a Duran’s Press néven fut a cég. A Zi de zi hetente megjelenő lap szintén az én nevemhez fűződik, ez januárban szünetelt, februártól már csak online verzióban lesz elérhető. 2016 óta a Munkaügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium által elfogadott fotós tanfolyamokat tartok (Varadinum Fotóiskola) Nagyváradon, Nagybányán és Szatmárnémetiben. Emellett, ahogy mondtad, fotóművész vagyok, helyi és nemzetközi szinten is elismert, illetve a Varadinum Fotóklub elnöke is, melynek alelnöke Adela Rusu. Van egy 15 éves fiam, nemrég volt a születésnapja, jelenleg a második feleségemmel élek boldog házasságban, körülbelül fél éve házasodtunk össze.

– Nem kérdés, hogy népszerű fotóssá váltál. Mi a kedvenc témád?

– Nehéz témát meghatározni, sokmindent szeretek fotózni. Szeretek légi felvételeket készíteni, ez régebben nehezebben volt megvalósítható, volt idő, amikor repülőt béreltem ehhez. Megkönnyítette most már ezt az, hogy vannak drónok, bár Váradon elég sokan használják már. Már egy jó ideje fotózok aktokat, a képeimmel számos díjat nyertem el, vannak állandó modelljeim is. Meglepő lehet talán, de a feleségem sok ötletet ad, sőt, mindenben támogat, sokszor részt vesz magán a fotózáson is, segít nekem. Egy nő szépségét nem az adja, hogy bombanő legyen, én minden nőben találok valami szépet, és azt emelem ki, ezért is szeretem a művészfotózást, lehet rajta alakítani.

Kínában zsűrizett

– Az elmúlt hetekben sokat utaztál. Kínában is voltál, a világ 100 legelismertebb fotósa között, mesélj erről!

– A felkérés októberben érkezett, meghívtak, hogy zsűrizzek a Nemzetközi Fotóművészek Egyesülete (IUP) által megszervezett IUP 5th Anniversary Celebration Photo Circuits fotóversenyen. Ez az esemény, amelyre hivatalos voltam, tulajdonképpen három városban zajlott, több híres fotóklub elnöke is részt vett, érkeztek Törökországból, Bangladeshből, Iránból, Németországból, és számos más helyről. Az eseménysorozat tulajdonképpen január 6-án kezdődött, ekkor érkeztem meg Guangzhouba (Európában elterjedtebb nevén Kanton – szerk. megj.), ez a harmadik legnagyobb város Kínában. Az első este ismerkedéssel telt, érdekes volt azokkal kommunikálni, akik nem tudnak angolul. Másnap kora reggel indultunk Nancsangba, ahol kezdődött a zsűrizés. Vonattal utaztunk oda, 900 kilométert 4 óra alatt tettünk meg. Az egyik egyetemen volt megszervezve az esemény, több kategóriára osztották a képeket. Én egy török és egy maláj férfival a színes, monokróm és utazás kategóriájú képeket pontoztam. Összesen 4000 felvétel volt, 58 országból küldték be azokat. Mi hárman 20 képet kellett kiválasszunk, melyeket ezután díjaztak. Másnap, miután befejeztük a zsűrizést, egy, az egyetemistáknak szervezett fórumon vettünk részt, amin saját munkásságunkat mutattuk be. A harmadik Nancsangban töltött napon elmentünk madarakat fényképezni, majd visszamentünk Guangzhouba. A zsűrizésért természetesen díjat is kaptunk, örök emlék marad számomra. Guangzhouban is vettem át díjat, a 1st Draco Festival of Internationa Photographic Art – Achievement Award of Photographoc Art 2017-et, majd a Nemzetközi Kongresszusi Központban néhány képemet is bemutathattam. Ezután szinte már csak a szórakozás következett.

– Tehát ez volt a hivatalos része az útnak, de sokat fényképeztél is…

– Igen, egy Guangzhutól északra elhelyezkedő szigetre utaztunk, három éjszakát töltöttünk ott. Workshopokat szerveztek számunkra, itt is a légi felvételeim lettek a legjobbak. Először halászokat fényképeztünk, az ottani hagyományok, szokások szerint öltöztették és állították be őket, valamint a hotelt, ahol megszálltunk. Nagy hangsúlyt fektettek a hagyományokra, a tradicionális ruhákra, de nyilván ott sem így járnak az emberek az utcán, ahogy itt sem viselik a mindennapokban a magyar népviseletet. Sok esti, éjszakai felvételt is készítettünk, lampioneregetésen vettünk részt, napfelkeltetét és naplementét is fényképeztünk. Ezekkel a programokkal zárult a meghívásos program.

Fotózás a hidegben

– Ezután részt vettél Belső-Mongóliában egy fotótáborban. Mennyi időt töltöttél ott? Milyen élményekkel gazdagodtál?

– Hat éjszakát töltöttünk ott, a táborban 18 „külföldi” (horvát, amerikai, egyiptomi stb.), 25 tajvani és 6 kínai vett részt. Lovakat fényképeztünk, helyi embereket, valamint, ami a legnagyobb élményt nyújtotta a számomra, a kínai nagy fal fényképezése. Ezelőtt is jártam már ott, de más részein. Szerencsénk volt, hogy most a hó is hullt, és nem is fújt a szél, így különlegesebb képeket tudtam készíteni. Nappal és éjjel is voltunk a falnál, sok kép nagyon jól sikerült. Sok időt töltöttünk utazással, volt, hogy egyhuzamban 32 órát vonatoztunk és buszoztunk. Végül január 24-én értem haza Nagyváradra.

– Mi okozta a legnagyobb nehézséget a fotózáskor?

– A legnagyobb nehézséget a hideg okozta, volt, amikor –27 Celsius fokban fotóztunk, a drón többször is lefagyott. Kínában is csak néhány személy készített légi felvételeket, Mongóliában rajtam kívül egy személy, ezért is annyira különleges ez számomra. Érdekes volt, amikor Kínában 100 személy ugyanazt fényképezte. Ilyenkor arra kell törekedni, hogy valami különleges dolgot vegyünk észre, és arra helyezzük a hangsúlyt, például a lovak vágtatásában egy formát, vagy bármi hasonlót.

– Egy tőlünk idegennek mondható világba csöppentél, mi a véleményed az ottani kultúráról, vendégszeretetről?

– Egy multikulturális társadalomról beszélünk, érdekesek és mások hozzánk képest ott az emberek. Van bennük egy másféle tisztelet a fehér emberek irányába. A vendégszeretetük pedig elképesztő, kedvesek, segítőkészek. Mint említettem, érdekes volt azokkal kommunikálni, akik nem tudnak angolul sem, de megoldottuk, törekednek arra, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki. Én is nagyon örülök annak, hogy ilyen ismert, híres emberekkel ismerkedhettem meg, fantasztikus élmény volt!

Tervek és célok

– Milyen terveid vannak a 2018-as évre?

– Ebben a hónapban zsűrizni fogok Grúziában, valamint ugyanebben a hónapban síelni is megyek a fiammal. Idén is lesznek fotótanfolyamok, az első február 19-én Szatmárnémetiben indul, márciusban pedig Nagyváradon. Be van tervezve egy egyiptomi út, azokkal a fotósokkal, akikkel Mongóliában voltam. Éppen a napokban kaptam meghívást a kínai siker után Koppenhágába, szintén zsűrinek kértek fel. Számomra ez hatalmas megtiszteltetés, a fotós karrierben is vannak különböző szintek: fotós, zsűri, szervező. Mint fotós már sokat elértem, 32 országban nyertem díjakat, jelenleg mint zsűri szeretnék előbbre jutni. Idén már 6 díjat nyertem, köztük 1 aranyat is, ezt is szeretném gyarapítani.

– Milyen hatással van a családi életedre a sok utazás?

– Sokszor munka miatt kell elutazzak, de évente kétszer utazok el a fiammal nyaralni, télen síelni megyünk, nyáron pedig egy melegebb helyre. A feleségem pedig mindenben támogat, ebben is, így ismert meg ezelőtt néhány évvel.

– A sok tennivaló mellett jut idő hobbira?

– Mindig gyűjtögető voltam. Gyermekkoromban bélyeget és bakelit lemezeket gyűjtöttem, most már díjakat. A hobbim egyben a munkám is, a célom az, hogy minél több díjat gyűjtsek össze, ehhez kitartásra és alázatra van szükség.

– Legközelebb mikor nyílik egyéni kiállításod Nagyváradon vagy máshol?

– A Varadinum Fotóklub által több kiállítást szervezünk, de másoknak. Akkor lesz egyéni kiállításom, amikor meghívnak.

Törő Enikő