Kikből lesznek az örök szeretők?

Vannak nők, akik megtalálják az igazit, és az igazi megkéri a kezüket, feleségül veszi őket, és gyereket csinál nekik, és így élnek szépen, míg meg nem halnak. És vannak, akiknek mindebből csak morzsa jut: egy csipetnyi szerelem, egy csipetnyi szex, lopott délutánok. De soha a gyűrű, soha a lagzi. Ők a szeretők.

Francia pszichológusok kutatásai szerint azok a nők, akik legtöbbször olyan kapcsolatot választanak, amelyben harmadikok, önértékelési problémákkal küzdenek. A külvilág szemében ők a szépek, a kívánatosak, akik csábítani képesek, akik mindig izgalmasabbak és szexisebbek, mint a felszarvazott feleség. De ha az álarc mögé nézünk, olyan nőket, asszonyokat találunk, akikben nincs meg a kellő bátorság ahhoz, hogy saját családot alapítsanak.


A házasság hárítása
A házassághoz, gyerekszüléshez döntésképességre és felelősségvállalásra van szükség. Arra a megkérdőjelezhetetlen bizonyosságra, hogy képes vagyok megszerezni és megtartani egy férfit, képes vagyok szeretni és felnevelni a gyerekeimet. A szerető státuszú nők csak álmodoznak erről az állapotról, elképzelik magukat ebben a szerepben, sóvárognak utána, de nem merik meglépni. Arra hivatkoznak, hogy nem tehetnek róla, hogy épp egy nős férfiba szerettek bele, pedig, ha nem is tudatosan, a választásuk éppen arról szól, hogy olyan társat kerestek, akivel „nem fenyegeti őket az a veszély”, hogy családot kelljen alapítaniuk.
A hárításnak sokféle oka lehet, apa-lány konfliktus, vagy a szülők rossz házasságának mintája, kamaszkori csalódás.
Mindez persze nem igaz minden olyan nőre, aki szeretőként kerül egy kapcsolatba, de ha ez a szerető-státusz állandósul, vagyis az illető nő újra és újra mindig csak olyan kapcsolatokba keveredik, ahol ő csak harmadik, érdemes elgondolkodni az okokon, akár szakember segítségével is.


Ki választott, kit?
– Tudod, hogy szemétség, amit ez a pasi tesz, ráadásul mind a hárman szenvedünk a viszonytól – mondja Emese. – Mégis, amikor rideg, hisztis és slampos feleségéről mesél, a meg nem értésről, amely a házasságát jellemzi, megsajnálod. És megbocsátod, hogy bár az ellenkezőjét hiteti el veled, mégis csak a második vagy.


Ráadásul a férfiak, illetve a férjek rendszerint visszatérnek a feleségükhöz. Abban a pillanatban, amikor a viszony unalmassá, vagy kínossá, kényelmetlenné válik. Otthon pedig vagy vallanak vagy nem. És vagy újabb viszonyt kezdenek – valaki mással – vagy nem…


Szakértők összeállították a „visszatérések” okait
– a férj egyáltalán nem akarta elhagyni a feleségét- vagyis szerelmes lett, de a válásra nem gondolt
– stressz – a házasságon kívüli viszony nagy szervezkedést jelent: alibik, kifogások keresését, bizonyítékok eltüntetését, dupla kiadást, magyarázkodást, kevés alvást
– félnek a veszekedéstől és annak árától: a válás idegtépő, költséges
– egy szerető mellett a férfi saját feleségét is új fényben látja – válsághelyzeteket élt át vele, ő a gyerekei anyja

– Furcsa kapcsolat volt a miénk – meséli Bori. – A tipikus helyzet: ő volt a főnök, én a titkárnő. Tudtam róla szinte mindent, én szerveztem meg az életét. Idővel megismertem a titkait, gyengéit, félelmeit. Sok időt töltöttünk együtt. Vacsorát rendeltünk, ha nagy munkában voltunk, vacsorázni vitt, amikor befejeztük. Észre sem vettem, hogy egyre jobban és jobban beleszeretek. Pedig ismertem a feleségét, a gyerekeit. Aggódtam, ha betegek voltak, drukkoltam ha vizsgáztak . És naiv is voltam, nagyon. Nem tudtam, hogy csak veszíthetek. Amikor vége lett, lehetetlen volt a cégnél maradnom. Most csupa nő között dolgozom, és egyre ritkábban gondolok az én „szeretett” főnökömre – teszi hozzá.

Egy közvélemény kutatás szerint a nők többsége – bár szituációtól függ – de hajlik arra, hogy az egyszeri félrelépést megbocsássa. Elfogadják az indokokat, érveket, magyarázkodásokat is, ha azok mély meggyőződéssel, hitelesen hangzanak el…