„Kik által Isten átöleli a befogadott gyerekeket”

Böjte Csaba szerzetes és Kosza Erzsébet a gyerekek gyűrűjében
Böjte Csaba szerzetes és Kosza Erzsébet a gyerekek gyűrűjében
December 14-én, pénteken tartották meg a gálospetri Szentháromság Kollégiumban a hagyományos karácsonyi ünnepséget. Mintegy ajándékként Böjte Csaba ferences rendi szerzetes is megérkezett az összejövetelre, kicsik és nagyok nagy örömére.

Nem csak az ünnepségre érkezők húzták fázósan össze magukon kabátjukat pénteken este, de az egykori Fráter kúria tetején a galambok is egy kupacba bújva melengették egymást, védekezve a –4 fokos hideg ellen. Az épület belsejében azonban már igencsak meleg volt, nem utolsó sorban, mert nagy volt a sokadalom is: a dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó gálospetri gyerekotthon hagyományos karácsonyi ünnepségére várták mindazokat, akik az esztendő során bármi módon támogatják az intézmény működését. És sokan el is jönnek minden évben, határon innen és határon túlról is, akiket ezúttal is meghatódottan köszöntött Kosza Erzsébet, aki immár 8 éve vezeti az otthont, ahol három alkalmazott felügyelete mellett 25 gyerekről gondoskodnak. Mindez kiderül abból a kötetből is, mely a Böjte Csaba nevével fémjelzett szervezet megalakulásának 25. évfordulója alkalmából látott napvilágot A mi arcaink címmel, s melyben 33 olyan ember mutatkozik be, „kik által Isten átöleli a befogadott gyerekeket”. Kosza Erzsébet köszöntőjében azt a szöveget olvasta fel, melyet ő fogalmazott az említett kötetbe, s melyből egyebek mellett kiderül, hogy ő maga is neveltjeihez hasonló múlttal rendelkezik, ami segít megérteni „a sérült lelkeket”. Fontosnak tartja az egészséges és az egészségre nevelést, a közösségformáláshoz pedig hozzájárul a közös munka, a közös ünneplés. Nem ritka, hogy egy-egy gyereket az evőeszköz vagy éppen a szappan használatára is meg kell tanítani, de elégtétel, hogy egyik neveltjük sem lett osztályismétlő az iskolában.

Betoppant az „ajándék”

„Nem az a szégyen, hogy árvaházból jöttünk, hanem az, ha nem vagyunk őszinték és becsületesek”, fogalmazott Kosza Erzsébet, aki a megjelentek tapsa közepette megmutatta a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetését is, amit idén augusztusban vehetett át az Országházban (erről annak idején beszámoltunk – szerz. megj.). Következett a gyerekek „ajándéka”: egy karácsonyi jelenetből és versekből összeállított műsor, majd az ajándékozás. A sort szokás szerint Fellegi Kató, a dévai Szent Ferenc Alapítvány budapesti irodájának képviseletében kezdte meg, mindenkinek névre szólóan, a kívánsága szerint összeállított csomagot adva át. Őt más szervezetek és magánszemélyek követték, és már kezdtek a közös ünnepi vacsorához teríteni, amikor újabb „meglepetés” érkezett: Böjte Csaba. A szerzetest azonnal kicsik és nagyok fogták körbe, áhítattal figyelve rögtönzött beszédét, mely természetesen a szeretetről szólt, arról, hogy ahogyan a Teremtő gyönyörködött alkotásában, úgy tudjunk mi is gyönyörködni gyerekeinkben, unokáinkban, életünk társában. Talán mondanunk sem kell, hogy mindezt a rá jellemző, magával ragadó stílusban fogalmazta meg, elmesélve, hogyan hatódott meg, és persze gyönyörködött egyik gyerekotthonának menyasszonnyá lett neveltjében, akit annak esküvőjén mintegy örömapaként kísérhetett. Karácsony csodájára térve pedig, derültséget keltve mondta: a kis Jézus is megszületett, pedig nem is volt kiírva pályázat világmegváltás témában. Az áhítatzáró ima a gyönyörködés képességéért, öröméért szólt, majd már valóban sor kerülhetett a közös karácsonyi vacsorára.

Rencz Csaba