Kigúnyoltak és lenéztek minket

Ezen jelentős mennyiségű pénzösszeg tisztázatlan sorsán túlmenően még számtalan probléma van felhalmozódva, aminek eddig nem adtunk hangot (sajnos).

Nagyon sok rossz dolgot elkövetett a mi tiszteletes urunk, ami nem méltó egy lelkipásztorhoz. Meg szeretném kérdezni, hogy egy ember, aki körülbelül 10 órát dolgozik egy hónapban, mennyi fizetésre tarthat jogot, mindamellett, hogy a gyülekezet fizeti ki az összes számláját. De ha ekkora igényt tart a magas fizetésre, akkor illene tenni is valamit, és nem mint a medve, bebújni a barlangjába. Vasárnap a közgyűlésre úgy érkezett meg hat pap kíséretében az esperes úr, hogy rémisztő volt. A támadásuk a presbitérium és a gyülekezet felé — tisztelet a kivételnek, mert a hét vendég közül Higyed János, Szatmár-Kültelki és Szilágyi Róbert dabolci lelkipásztor viselkedett úgy, ahogy egy lelkipásztorhoz illik ilyen helyzetben, minden tiszteletem az övék. Meg kell mondanom, hogy jól felkészülve jöttek ki az ombodi gyülekezetbe, azzal az elhatározással, hogy mindent elkövetnek, hogy belénk fojtsák a szót, és ez sikerült is nekik. Volt közöttük egy fiatal pap, nem tudom pontosan a nevét (utóbb kiderült, hogy Szatmári Elemérről, a pusztadaróci lelkészről van szó – szerk. megj.), de azt inkább néztem egy színjátszó csoport jól szereplő tagjának, mintsem egy papnak. A felénk áradó gúny, megvetés és lenézés szinte elviselhetetlen volt. Az esperes úr pedig tudomásunkra hozta, hogy ő barátságban volt Fodor Elemér tiszteletes úrral, és az is marad. Meg kell hogy mondjam, olyan keserű szájízzel jöttünk el a templomból a két és fél órás egyoldalú beszélgetés után, hogy sokáig bennünk marad azt hiszem. Nem értjük azt a törvényt, mi szerint a papi családnak a gyülekezet által összeadott pénzből kell minden egyes számlát kifizetni, mindamellett, hogy állami és egyházi fizetése van. Én ezzel kapcsolatban jómagamról csak annyit szeretnék elmondani, hogy betegnyugdíjas vagyok, túl három műtéten és ezek következményein (két veseműtét, egy epe) és jelenleg rendelkezem 408 lej nyugdíjjal, és nem nyújtom át a szomszédomnak a számláimat, hanem igyekszem magam kifizetni. És volt itt még olyan is, hogy egy ember januárba halt meg, és az évi egyházadóját is ki kellett fizetni a családnak. Még ezek után akarnak ránk terhelni lelkiismeretfurdalást, hogy mi vagyunk istentelen, kevély emberek, ahogy az ige szólott, akik egy ártatlan, szegény embert rágalmazunk és befeketítünk, és mi kárhozatra jutunk ezért, és elnyerjük majd méltó büntetésünket. Hát mentsen Isten, hogy arra vetemedjünk, hogy akár már elhunyt egyházi tag járulékát is elvegyük csak azért, hogy a fizetésünket és telefonunkat, áramunkat ne a fizetésből kelljen fizetni. Így nem tudom, hogy ki hogyan fog majd egykor az Isten ítélőszéke előtt megállni.
Tisztelettel,
Reményi Ilona

-AZ ELDURVULT HANGNEM MIATT A HOZZÁSZÓLÁSOKAT FELFÜGGESZTETTÜK-