Kiért van az egyház?

A Bihari Napló Postaláda rovatában több írás és olvasó is foglalkozott az egyházzal és szerepével az utóbbi időben.

Egyik-másik levélíró az egyház szerepét is vizsgálta. Van, aki úgy látja, hogy az elmúlt 200 esztendő változásait „az egyházaknak tudomásul kell venniük, és ehhez kell igazítaniuk a tevékenységüket”. Végeredményben pedig „az egyház van a hívőkért, és nem fordítva”. Vizsgáljuk meg ezeket a kijelentéseket a Biblia fényében.

Hogy is van ez?

Isten a világot magának teremtette (Pld. 16,4). Az embert is. Az ember azonban megtagadta az Istennek való engedelmességet az Éden kertjében. Csakhogy tetszett Istennek a világ kezdetétől fogva, hogy minden népből és nemzetből kiválasszon magának, hogy neki szolgáljanak, az ember eredeti rendeltetésének megfelelően (Heilderbergi Káté 54). Erről a világgal ellentétes seregről mondja a Biblia: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között (Eszt. 3,8). Ezek – az Istennek szentelt emberek – alkotják az egyházat. Tehát az egyház nem a hívőkért van, hanem az egyház Uráért! A világban ún. fogyasztói társadalom van. A fogyasztói társadalom az édenkerti bűneset kiteljesedése. Ádám és Éva ugyanis magának akart kedveskedni azzal, hogy szakított a jó és a gonosz tudásának fájáról. Az ember magának való lett. Az egyházat is a maga szolgálatába akarja állítani. Látjuk a választásokon.

Nem az a kérdés tehát, hogy az egyház kiért van, hanem az, hogy én kiért vagyok. És egyháztag vagyok-e? Az elmondottak fényében érdemes elgondolkozni rajta. Az én hivatásom az, hogy ezután ne magamnak éljek, hanem annak, aki értem meghalt és feltámasztatott (II.Kor 5,15).

Pázmány Attila, Tamáshida