Kiállítás: Ady és a váradi színésznők

Kiállítás: Ady és a váradi színésznők
Kedden este Ady és a nagyváradi színésznők címmel nyílt kiállítás az Ady Endre Emlékmúzeumban. Imre Zoltán intézményvezető és Péter I. Zoltán helytörténész kalauzolta a megjelenteket.

A családias hangulatú rendezvényen Imre Zoltán intézményvezető arra hívta fel a figyelmet: egy ideje az Ady Endre Emlékmúzeum tematikus időszakos kiállításoknak biztosít helyszínt, melyek 4-6 hónaponként cserélődnek, a mostanit szeptemberig lehet megtekinteni. Érdekessége, hogy a Szigligeti Színháznak köszönhetően néhány olyan, az Ady korára jellemző ruhadarab- például egy vérvörös ruha tollas boával- is közszemlére lett téve, melyeket a költő úgymond örömmel vett le a színésznőkről, látható tehát, hogy milyen kalapokat, csipkés kesztyűt vagy fehér hordtak akkoriban. „Arra gondoltam, mi lenne, ha a démon Rienzi Mariskát állítanánk fókuszba, hiszen tudjuk, hogy Váradon Ady ettől a hölgytől kapta a fekete vagy mérgezett csókot, a vérbajt”- magyarázta. Hozzátette: Ady ezt egy novellában is megörökítette, melyben nagyjából leírja a körülményeket. Ugyanígy a költő más színésznő rajongói is „megjelennek”, mint például Fedák Sári, akihez szintén verset írt, vagy a Bilkey Irén-es képeslap is megtekinthető.

Egy másik tárlóba Ady ceruzája és -hegyezője lett betéve, és Imre Zoltán nem feledkezett meg Somogyi Károlyról sem, a színház első igazgatójáról, akinek már sírja sincs, hiszen az olaszi temetőben temették el, így tulajdonképpen a színházépítés folyamatát ábrázoló képekkel kezdődik a kiállítás.

Ünnepelt sztár

Péter I. Zoltán helytörténész megjegyezte: Rienzi Mariska körülbelül ötször-hatszor volt Nagyváradon. Ady korában még nagy sztárnak számított, a Zöldfában és a Fekete Sasban is fellépett. A korabeli sajtó szerint valóban ünnepelték őt, egy-egy vándortársulathoz csapódva járta a színpadokat. A Körös utca elején volt egy vendéglőszerűség, ott is szerepelt, de akkor már lejjebb csúszott. Legutoljára a Nagyvásártéren, egy kisebb vendéglőben lépett fel. Szegény Budapesten, egy tébolydában fejezte be a pályafutását, neki ugyanis a szifilisz az idegrendszerét támadta meg.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, kiemelve azt, hogy ő nem irodalomtörténész, Péter I. Zoltán felvetette: meglehet, hogy mi, Ady olvasói, hálásak lehetünk Rienzi Mariskának, mert meglehet, hogy ha egészséges marad Ady, és nem kapja el ezt a betegséget, nem alakul ki nála a haláltudat érzése, akkor egészen másképp fordult volna a világhoz, illetve gondolkodott volna róla, és más költő lett volna belőle, de ez persze nem tudható.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter