Kettős református ünnep

Kettős református ünnep
A Reformáció Ünnepe, valamint a Nagyvárad-Olaszi templom alapkőletételének évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséget szerveztek pénteken a váradi reformátusok.

A lutheri reformáció 497. évfordulója és a Nagyvárad-Olaszi református templom alapkőletételének 230. évfordulója nyújtott alkalmat a péntek esti kettős ünneplésre, amelyet stílusosan a Nagyvárad-Olaszi templomban szervezett meg a város református közössége. Az ünnepségen igét hirdetett Derecsényi István a Tiszántúli Református Egyházkerület püspök helyettese, ünnepi köszöntőt mondott Veres-Kovács Attila a házigazda parókus lelkész, a hívek ezt követően Tőkés László lelkipásztor, EP-képviselő, a Királyhágómelléki Református egyházkerület (KRE) volt püspökének alkalmi beszédét hallgathatták meg. Az ágendás beszédet Csűry István a (KRE) püspöke mondta el.

Egykor és ma

Derecsényi István Pál apostolnak a Korintusbeliekhez írt első leveléből vett igerész alapján hirdetett igét. Kiemelte, hogy bár a reformáció emléknapja, valamint a Nagyvárad-Olaszi református templom alapkőletételének évfordulója alkalmából gyűltek össze, de az emléknapok áldást és veszedelmet is jelenthetnek. „Veszedelmes a nosztalgiába hajló emlékezés, mert elidegenít a mától, amit amúgy is gyakran vállalhatatlannak érzünk” – fogalmazott az igehirdető, aki a továbbiakban hangsúlyozta: „Az emléknapok arra késztetnek, hogy bölcsebbé váljunk, ezért emlékezésünk nem ragadhat le a múltnál, hanem a múlt értékeit adjuk át a jövendőnek”. Derecsényi István hirdette, hogy az egyház állandóan reformálandó, és a mai reformátusoknak az a feladatuk, hogy azt tegyék, amit a nagy reformátorok tettek, de másként. A reformátorok újra felfedezték maguknak Krisztust és a figyelem homlokterébe állították a Szentírást; koruk problémáit szembeállították a Szentírással, és a Biblia tanításai alapján reflektáltak azokra a problémákra. „Mi is ezt kell tegyük a mi korunkban huszonegyedik századi módszerekkel. Mi is a korunk által felvetett fontos kérdésekre a Szentírás alapján kell megadjuk a helyes válaszokat” – szögezte le. A Nagyvárad-Olaszi református templom alapkőletételének kapcsán kifejtette, hogy, az egykori reformátusok megtalálták a jó fundamentumot, Jézus Krisztust és a Szentírást, amire lehetett házat, egyházat építeni. Jelezte, hogy Európa manapság megkísérel nem a kereszténységben gyökerező alapot találni magának, „de azoknak nincs tartóssága, egyedül csak a Krisztusra épülő egyházon nem vehet a pokol diadalmat” – mondta végül. Az igehirdetés után a házigazda Veres-Kovács Attila lelkész köszöntötte az egybegyűlteket elmondva, hogy évről évre kevesebben vannak a hívek a Reformáció Ünnepén. Emiatt azt lehetne gondolni, hogy az emberek elszakadtak a templomtól, de mint ahogy ezelőtt 230. évvel is történt, a váradi református közösség közel százhuszonöt esztendőnyi kényszerű hallgatás után ismét templomot építhetett Nagyváradon. A váradi református közösség élni akarásának eme bizonyítéka legyen jó példa a mai református hívek számára is – tette hozzá a lelkész.

Protestáló egyház

Alkalmi beszédében Tőkés László volt püspök kifejtette: ha az istentelen hatalom megszegi Isten törvényét, az egyháznak, a népnek joga van fellázadni ellene, így tett Luther és Kálvin is, és így történet ez huszonöt évvel ezelőtt a romániai kommunista hatalom ellen is. Az egyház sajnos nagyon sokszor összefonódott a világi hatalommal, mondta Tőkés László, „ezért időről időre szembe kell szállnunk a hatalommal. A múltnak az az üzenete, hogy az egyház ne fonódjon össze a hatalommal. Ezért neveznek minket protestánsoknak, mert protestálnunk kell az istentelen hatalom ellen. Soha többé nem szabad előfordulnia annak, hogy egyházunk összefonódjék Bukaresttel, az elnyomó román hatalommal, ameddig az meg nem változik, amíg ránk nem köszönt az igazi demokrácia” – hangsúlyozta Tőkés László. Az Úrvacsorára hívó beszédében Csűry István püspök az egyén és a világ megújulásának szükségességéről beszélt, melynek alapfeltétele az, hogy az ember elfogadja Jézus Krisztus áldozatát, aki saját testét és vérét adja az embereknek. „Ez az áldozat az, amit hirdetni kell, és amit nem szabad elfelejteni. A kenyér utolsó morzsáját, a bor utolsó cseppjét is meg kell becsülni, mert abban mindenben benne van az Isten. Újuljon meg a szív és újuljon meg a világ” –mondta a püspök. Az Úrvacsoraosztás után adták át a Czeglédi György-díjakat. Az ünnepi alkalom során többször énekelt a kántorok kórusa, az ünnepi hangulatot emelte a Debrecenből érkezett Erdei József, aki három verset szavalt el.

Czeglédi György-díjasok

A 2007-ben alapított Czeglédi György díjat azoknak ítéli oda minden évben Nagyvárad tíz református gyülekezetének, akik az illető gyülekezet életében közmegbecsülésnek örvendenek, áldásos munkát, szolgálatot végeztek, vagy végeznek. A 2014. évi Czeglédi György díjasok a következők: Pénzes Lajos biharpüspöki gondnok, néhai Jank Ferenc nagyvárad-csillagvárosi presbiter, Büte István nagyvárad-olaszi gondozó, Kecskés Zsigmond Tamás nagyvárad-ősi presbiter, Bottyán Gyula nyugalmazott nagyvárad-réti lelkipásztor, Gáll Gyula nagyvárad-rogériuszi presbiter, néhai Szatmári István nyugalmazott lelkipásztor, aki a szőlősi templomban évekig helyettesítő szolgálatot vállalt, Veres Pál nagyvárad-szőlősi presbiter, Balla Sándorné Márton Edit volt nagyvárad-velencei presbiter, Székely Zoltánné Petri Ilona nagyvárad-újvárosi presbiter.

Pap István