Kétszáz éve született járdánházi és berenczei Kováts Lajos

Thorockay Sándor
Thorockay Sándor
Kétszáz éve született Kováts Lajos mérnök, politikus, publicista, közlekedési államtitkár. A neves sándorhomoki születésű személyiség életútjáról, valamint politikai és közéleti pályafutásáról, Thoroczkay Sándor történészt kérdeztük.

 

 

 

— Kováts Lajos a tizenkilencedik században országszerte ismert személyiség volt. Mit kell tudjon róla Szatmár megye lakossága születése után kétszáz évvel?

— Kováts Lajos közgazdász, publicista, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, közlekedési államtitkár 1812. február 25–én született Sándorhomokon járdánházi és berenczei Kováts Sándor gyermekeként. Apja Sándorhomok földesuraként aktívan kivette részét a megye politikai és társadalmi életéből, az 1825–27–es reformországgyűlésben ő lett Szatmár megye egyik követe a társadalmi haladás ügyét képviselve Pozsonyban. Kováts Sándor gyermekei közül Lajoson kívül még ketten tettek szert közismertségre: lánya Jozefa, akit Papp Endre vett feleségül, egyike Petőfi Sándor szatmári vendéglátóinak, és fia Eduárd, 1848–as nemzetőrtiszt, majd a kiegyezés után Szatmár megye egyik kiváló közéleti személyisége, akinek felesége Térey Mária, Szendrey Júlia egykori barátnője volt.

 

A szülőföld szeretete

 

— Politikai és közéleti tevékenysége miatt többször is elhagyta Szatmár megyét, de ha csak tehette mindig visszatért. Mi az, ami annyira kötötte szülőföldjéhez?

— Véleményem szerint Szatmárnémeti városhoz és az itt élő emberekhez kötődött. Az ifjú Kováts Lajos korán elhagyta a szülői házat és 1827–ben édesapjával Pozsonyba ment, ahol folytatta tanulmányait, és alkalma lett megismerkedni Széchenyi Istvánnak a társadalmi haladást sürgető gazdasági és politikai eszméivel. Ezeknek az eszméknek a hatására Selmecbányára ment, ahol a bányászati akadémián fejezte be tanulmányait. Évfolyamtársaival bányászati szakszótár szerkesztésébe kezdett, de azt nem fejezte be, mert onnan Szatmár megyébe költözött. A megye táblabíróvá választotta, ekkor kezdte el közéleti pályafutását. Mivel Erdélyben is voltak birtokai, rövid Szatmár megyei tartózkodása után Kolozsvárra ment, ahol az erdélyi országgyűlés tagjaként barátságot kötött Kemény Zsigmond báróval. A későbbiekben közösen szerkesztették az Erdélyi Híradót, a reformpárti ellenzék folyóiratát. Szerkesztői elfoglaltsága ellenére kapcsolatait nem szüntette meg Szatmár megyével. A birtokain való gazdálkodás mellett, hasznosította a bányászati ismereteit is. Az akkori Szatmár megyében jelentős bányászat folyt. Mivel ellenzéki meggyőződése tiltotta, hogy a Bányakamaránál vállaljon szolgálatot, a tulajdonában lévő bányákban magánbányászatot indított be. 1841 tavaszán, mint a megyei ellenzék egyik vezetője, a szamoskrassói Darvay Ferenccel, Becsky Károllyal, Riskó Ignáccal és Mándy Péterrel együtt tevékenyen részt vállalt a híressé vált szatmári 12 pont megszerkesztésében.

 

A szatmári 12 pont

 

— Mit fogalmaztak meg ebben a 12 pontban?

— A 12 pont tartalmazza azokat a követeléseket — elébe menve az 1848–as áprilisi törvényeknek —, melyek célul tűzték ki a nemesi kiváltságok eltörlését, megteremtve a polgári nemzet megszületésének feltételeit. Nem Kováts Lajoson, és elvbarátain múlott, hogy még az év decemberében a szűk látókörű kormánypárti többség, Kende Zsigmond és Uray Bálint befolyására a megyegyűléssel visszavonatta az addigra már az egész országban ismertté vált szatmári pontokat.

 

Széchenyi barátja

 

— Széchenyi István gróf Szatmárnémeti díszpolgára, de sokan azt állítják, hogy a legnagyobb magyar nem járt Szatmárnémetiben. Kideríthető–e a valóság?

— Erdélyhez fűződő kapcsolatai újabb feladatokhoz juttatták a már országos hírnévnek örvendő Kováts Lajost. Az 1842–es országgyűlésen Fehér megye követe lett. Követként sérelmi politizálás helyett a cselekvő politizálást tartotta célravezetőnek. Életének fordulópontja az 1845–ös esztendő, ekkor került közelebbi kapcsolatba, majd munkatársi viszonyba Széchenyi István gróffal. Széchenyi a Tisza szabályozásának munkálatai során vette igénybe Kováts Lajos műszaki és közgazdasági ismereteit. Kováts Lajos felismerte Széchenyi politikai és gazdasági programjának fontosságát és elkötelezett híve, barátja lett. Meghívására a gróf ellátogatott Szatmárnémetibe 1847–ben, ahol mindkettejüket a város díszpolgárává avatták. Akik ebben kételkednek, azok olvassák el Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. kötetes munkájának ide vonatkozó fejezetét. Kettejük együttműködésének és Kováts Lajos politikai pályájának csúcsát az 1848–as év hozta meg.

 

Különös képesség

 

— Kováts Lajos azon kevés politikusok közé tartozik, akik tagjai voltak az országgyűlésnek, de tagja volt az első felelős magyar kormánynak is. Ezért küzdenie kellett vagy képességei segítették?

— Az első népképviseleti országgyűlésbe, amely most már a nemzet régi óhajának megfelelően Pest–Budán gyűlt össze, Kováts Lajost is beválasztotta megyéje. Széchenyi István, aki az első felelős magyar kormány közmunka- és közlekedési minisztere lett, felkérte, hogy tárcájánál vállaljon felelős beosztást. Kováts Lajos eleget tett a felkérésnek, és elvállalta a minisztérium vám- és vízépítészeti osztályának vezetését. Mint miniszterének bizalmi embere és közlekedési szakértő, a tárca egyik meghatározó tényezője lett. Széchenyi megbetegedése (1848 szeptembere) és Zichy Ferenc gróf államtitkár távozása után az ő feladata lett a közlekedési minisztérium irányítása. Mint közlekedési minisztériumi osztályvezető készítette el a Pest–Debrecen–Szatmárnémeti vasútvonal építésének tervét. Mint országgyűlési képviselő, az úgynevezett miniszteri pártnak a tagja, és ahogy Pálffy János képviselőtársa írja, igyekszik ezt a pártot konszolidálni, és országgyűlés meghatározó tényezőjévé tenni. Miután 1848 decemberében, az országgyűlés és a kormány szerepét betöltő Honvédelmi Bizottmány áttette székhelyét Debrecenbe, Kováts Lajos is ott folytatta tevékenységét, mint a közlekedési minisztérium tényleges vezetője. Beosztását és feladatkörét a Szemere Bertalan által vezetett kormányban is megtartja, 1849. április 14. után. Debrecenben Kováts Lajos aktív tagja lett annak a politikai csoportnak, mely Béke–párt néven vált ismertté a köztudatban. A párt egyik alapembereként számos cikket közölt az Esti Lapokban, a párt sajtóorgánumában.

 

Ismét Szatmár megyében

 

— A világosi fegyverletétel után ismét visszatért Szatmár megyébe, ahol nagy megbecsülésnek örvendett. Hogyan teltek utolsó évei?

— A világosi fegyverletétel után, a megszálló osztrák hatóságok 1850 júliusában amnesztiában részesítették, és így budai fogságából visszatérhetett Dabolcon és Akliban lévő birtokaira. Itt látta vendégül menekülő képviselőtársát, Pálffy Jánost, aki hosszabb ideig rejtőzködött nála. Pálffy így vélekedett Kovátsról a Magyarországi és erdélyi urak című könyvében: …én ezen idő alatt és becsülni tanultam benne az embert is, a jó férjet, szerető apát, szíves háziurat, a vendégszerető magyart, a humánus gazdát, az őszinte barátot, a nyílt, egyenes férfit.” A politikai viszonyok alakulásával Deák Ferenc kiegyezési politikáját támogatta. Bár országos politikai szerepet nem vállalt, jelentős közéleti és publicisztikai tevékenységet fejtett ki Szatmár megyében és Szatmárnémetiben. 1863–ban megalapította a Független című lapot, melynek januártól novemberig a szerkesztője is volt. Számos cikke és tanulmánya jelent meg a helyi lapokban. Közéleti tevékenységének utolsó maradandó megvalósítása a szatmári Széchenyi Társulat volt. 1890. december 19–én hunyt el Szatmárnémetiben.

 

Emléke a köztudatban

 

— Hogyan él Kováts Lajos emléke a köztudatban?

— Kováts Lajos emlékét ápolta és tevékenységét nyilvántartotta a budapesti székhelyű „Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány”. Ennek ügyvezető igazgatója Gáspár János és mátészalkai munkatársa, Szabó Menyhért, a mátészalkai Vasúti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, közösen az RMDSZ lázári szervezetével, emléktáblát helyezett el azon az épületen, amelyik a szülőház helyét foglalja el. Emlékét ápolja a család és a sándorhomoki iskola is. A család létrehozta a Kováts Lajos–díjat, száz euró értékben, melyet az évzáró alkalmából az iskola legjobb eredményt elérő, sándorhomoki születésű VIII. osztályos tanuló kapja. Az iskola ehhez egy Kováts Lajos arcképét ábrázoló kitűzővel járul hozzá. Emléke ápolásához hozzájárulhatna az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Kezdeményezés, a kétszáz éves évforduló alkalmával felvéve a Kováts Lajos Baráti Társaság nevet. Tehetné ezt azért is, mert tevékenységét, abban a társadalmi megújulást és nemzeti összefogást megvalósító szellemben fejti ki, amely Kováts Lajos tevékenységét is jellemezte.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .