Két szederfának a száz év utáni találkozása

Két szederfának a száz év utáni találkozása
Szombat délután a nagyváradi vár Fejedelmi Palotája első emeletén, a Vár- és Várostörténeti Múzeumban Lövészárok-vallomások címmel a Nagy Háború emlékére nyílt kiállítás, melyen a tablókon és a tárlokon kívül két kivágott szederfa látható, amik hajdan San Martini del Carsoban álltak.

A május 6-ig megtekinthető vándorkiállítás szervezője a nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeum, együttműködésben az olaszországi Gruppo Speleologico Carsico di San Martino del Carso Egyesülettel, a szegedi Móra Ferenc Múzeummal és a szegedi Meritum Egyesülettel, valamint a nagyváradi Tanoda Egyesülettel és a temesvári Bánáti Múzeummal.
1915-1916-ban San Martino del Carso előtt, a Capuccio-erdő magaslatán, amit az olasz katonák a “halál dombjának” neveztek, emelkedett az a fa, amit görbének hívtak különleges formája miatt. 1916 júliusában kivágták az akkor már csonka fatörzset, és hazavitték a 61-es temesvári ezred katonái, akik együtt harcoltak a XVII. hadosztály más ezredeivel, hogy megvédjék San Martino del Carso-t több mint egy éven át az olasz XXI. és XXII. hadosztály támadásaitól. A fát- melynek törzsére erősítve acél fémlapon egy német nyelvű írás olvasható-, a mai napig a Bánáti Múzeumban őrzik. Ugyanakkor San Martino régi templomának romjai mellett állt egy elhagyott, csontvázszerű eperfa is, amely tájékozodási ponttá vált a magyar katonák számára, de az olasz csapatoknak is, a kis fácska a katonai térképeken is szerepel. A magyarok számára Doberdói fa, az olaszoknak Elhagyott fa, de ugyanaz a fa, amely mind a két nép számára a szörnyű állásháború szimbóluma lett, mely minden nap új áldozatokat követelt. 1916 júniusában a 46-os ezred tisztjei és katonái azt javasolták József főhercegnek, a VII. hadtest parancsnokának, hogy a küzdelmes és véres napok emlékére vágják ki a szinte már teljesen elszáradt és szétlőtt fát, és a legnagyobb tisztelettel övezve vigyék el Szegedre. Az egyházi szertartás és a teljes ezred előtti tiszteletadást követően, a facsonk elindult Magyarországra, ahol azt jelképként tisztelik. Röviden ennyi annak a két szederfának a története, melyek most száz év elteltével ismét úgymond találkoztak, egy légtérben vannak.

Borzongató

A tárlatnyitó ünnepségen megjelent érdeklődőket Angela Lupșea múzeumigazgató köszöntötte. Gianfranco Simonit, a Gruppo Speleologico Carsico di San Martino del Carso Egyesület vezetője azt mondta: egy megvalósult álom, hogy létrejöhetett ez a kiállítás, mely a Nagy Háború szomorú eseményeire emlékeztet. Az intézményes együttműködés fontosságát hangsúlyozva, Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke azon meggyőződésének adott hangot: a tárlat annak a megkoronázása, hogy egy közösség felvállalta az első világháború emlékének az ápolását. A Kecse-házaspárnak, Sárközi Zoltánnak, Dukrét Gézának és másoknak köszönhetően immár nemcsak váradiak juthatnak el Doberdóba, és láthatják, hogy mi történt ott, hanem ha úgy tetszik, most az a hangulat, amit a mi hőseink, katonáink megélhettek a harcmezőn, ideköltöltözött egy rövid időre hozzánk. Ugyanakkor az elmúlt napokra visszatekintve, kicsit aktualizálhatóak is a látottak, borzongató érzésekkel tölthetetnek el minket, hiszen sajnos gáztámadások voltak egy ugyancsak szörnyű körülmények közt zajló háborúban. Emellett azért jó látni azt is, hogy egyházi vezetőink száz évvel is próbáltak emberségesen viselkedni az embertelenségben- tette hozzá.
Murányi Gábor, a szegedi Meritum Egyesület elnöke örömét fejezte ki, hogy ezek a szimbólumok megmaradhattak az utókornak. Hangsúlyozta: a Doberdói fa nagyon sok visszaemlékezésben szerepel. Túlélte tulajdonképpen a templomot, mely odaveszett a csaták során, hiszen minden a földdel vált egyenlővé, a fa azonban mementóként ottmaradt. Ez és a másik szederfa külön-külön már voltak kiállításon, például a szülőföldjükön, vagy Rómában, viszont egyszerre, egy helyszínen most tekinthetőek meg először, itt Nagyváradon. Ezt követően Szabó József megyemenedzser hangsúlyozta azt, hogy ezután is partner lesz a Bihar Megyei Tanács a kutatásban.

Letérdelnek előtte

Tóth István, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója arról beszélt: a fa több évtizedig Szegeden sem volt ismert. 1944 után valaki, “egy jó érzésű múzeológus”, látva hogy mi következik majd, elrejtette a múzeum padlásán. Voltak fényképek, újságcikkek, ezek segítségével értesültek arról, hogy létezett ez a legendás fa. 1992-ben találták meg a padláson, amikor felújításra került sor a múzeumban, és azóta még nem volt eldugva a közönség elől. “Büszkék vagyunk rá, hogy megtarthatuk ezt a stabilitást, öröklétet jelentő fát, mi általában letérdelünk előtte, mert a védelmet, az Istenbe vetett hitet, a megmaradást szimbolizálja számukra”- fogalmazott.
Kecse Gabriella, a Tanoda Egyesület elnöke szerint a két fa a lövészárkokban harcoló nemzetek összefogásának a jelképe. Egy közös volt a harcoló férfiakban, hogy valamennyien hazavágytak. Sajnos ez nem adatott meg mindenkinek, az emléküket ápolva pedig kötelességünket tesszük, a múltunkon keresztül életben tartjuk a történelmet, hogy soha ne fordulhassanak elő hasonló szörnyűségek.

Ciucur Losonczi Antonius