Két helyszínen ünnepeltek Nagykárolyban

Két helyszínen ünnepeltek Nagykárolyban
Szatmár megye – A korábbi évek hagyományait követve ismét két helyszínen ünnepeltek a nagykárolyiak: a városközpontban, Petőfi szobránál, valamint a Kossuth-kertben.

A Kaffka Margit Művelődési Társaság által szervezett műsorral kezdőtek a március 15–i ünnepségek Nagykárolyban. Tegnap délután, a hűvös, szeles idő ellenére valamivel több mint száz ember gyűlt össze a megemlékezésre, melynek keretében Sróth Ödön, a Kaffka Margit Művelődési Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Önkormányzati képviselők, politikusok, Nagykároly magyarországi testvérvárosainak polgármesterei is jelen voltak a rendezvényen. A diákok énekkel és forradalmi hangulatú versekkel készültek, dr. Németi János tudományos kutató pedig a forradalom történelmi hátteréről beszélt. A valamivel több mint fél órás ünnepség koszorúzással ért véget. A nagykárolyi önkormányzat képviselői, a meghívott vendégek, politikusok, a helyi pártok képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit, a forradalom és szabadságharc költőjének, Petőfi Sándor szobrának talapzatánál.

“Mi a szabadság?”

A Nagykároly központjában található szoborparkból az ünneplők nagy része átvonult a Kossuth-kertbe, ahol a központi rendezvényre került sor. Az ideiglenesen felállított színpadon 13 fiatal mutatta be az ünnepi műsort, mely zömében mozgáselemekre épült, valamint az előadás címében szereplő “Mi a szabadság?” kérdésre kereste a választ.

Talán a hideg idő volt az okozója annak, hogy a tavalyi tömeghez képest mintegy feleannyian vettek csak részt a március 15–i ünnepi rendezvényen. A színpadi műsor első részében Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere, az RMDSZ városi szervezetének elnöke szólt néhány szót az egybegyűltekhez. Mint mondta, egy ünnepnek nem a szabadnapról kell szólnia, majd óva intette a nagykárolyiakat, hogy a magyarországi magyarokhoz hasonlóan, ne “csak” az alkalom jelentette munkaszüneti nap szintjére fokozzák le nemzeti ünnepünket.

A közel egyórás színpadi műsorban Ismerős Arcok, Piramis, Vikidál Gyula dalok hangzottak el. A szereplő fiatalok, az előadás záróakkordjaként, a korábban a színpadon funkcióval bíró szegfűket osztották szét a közönség körében, amikor az egyik szereplő diáklány elájult. Az eszméletlenül fekvő fiatalhoz riasztották a mentőket, akik mintegy 11 percet követően érkeztek a helyszínre. A sajnálatos eset mintegy rá is nyomta a bélyegét az előadás végére, hiszen az egybegyűltek már inkább a fiatal állapotára figyeltek, semmint a színpadon zajló eseményekre, melyet nem szakítottak félbe. A diáklány a kórházba szállításakor már eszméleténél volt.