Kérni a verset, mint a kenyeret

Hétfő délelőtt a Művészeti Líceumban Marosán Csaba színművész tartott előadást Dsidáról. A szerző felvétele
Hétfő délelőtt a Művészeti Líceumban Marosán Csaba színművész tartott előadást Dsidáról. A szerző felvétele
Dsida Jenő életével és költészetével ismerkedtek tegnap a Művészeti Líceumban: Marosán Csaba kolozsvári színművész tartott remek egyéni előadást.

Marosán Csabát nem kellett különösképpen bemutatni a zsúfolásig megtelt díszteremben, ugyanis alig egy hónapja, november elején már tartott egy előadást a diákoknak, akkor a 200 éve született Arany János állt a középpontban. A színművészt nagy szeretettel fogadták ismét, amit már az előadás megkezdése előtti taps is tanúsított. Marosán Csaba számos helyen tartott már előadást, célja újra életre kelteni a verset a tankönyvek lapjairól, elmondása szerint eddig már 67 erdélyi iskolában járt. Tegnapi előadását Dsida költészetről írt gondolatával zárta keretbe „Hallottunk-e egyebet évek óta, mint hogy meghalt a vers? Nagyképű, hamis pátoszú álpapok naponta mondanak halotti beszédet fölötte, s a két látó szemére megvakított, zaklatott ember már-már csakugyan hajlandó halottat látni az üres koporsóban. A vers a természettel egybeolvadó művészet, a legnagyobb, a legtökéletesebb, a rezgő emberi lélek minden sziromnál finomabb szövésű virága… Egyszerű és áhítatos, hívő lelkemnek hadd maradjon csoda, megmagyarázhatatlan, örökké titokzatos… Csak azt lássam, hogy sok-sok éhes ember van együtt, és kéri a verset, mint a kenyeret.”

Humor és gyermekiesség

Hétfő délelőtt „sok-sok éhes ember” hallgatta hogyan mentorálta a költőt szigorú kézzel magyartanárja, Juhász Péter, mit jelentett a Pásztortűz folyóirat szerkesztőségben függő Móra Ferencet ábrázoló kép Dsida számára, aki vigyázó apaként dorgálta a költőt, de olyan versek is elhangzottak, mint a Megint csupa kérdés, Krisztus, Tükör előtt, Ünnepi plakát, vagy a Közeleg az emberfia címűek. Szó volt a költő anyagi gondjairól, a soha oda nem ítélt Baumgartner-díjról. Imbery Melinda, a költő felesége úgy vallott róla, mint aki a gondok ellenére mindig megőrizte humorát és gyermekiességét. A költő gyermekkori szívbetegsége okán mindössze 31 évesen halt meg 1938. június 7-én, a kolozsvári Házsongárdi temetőben levő sírján saját verse áll. Dsida egyik legismertebb verse a Psalmus Hungaricus, Kós Károly a vers hallatán így szólt a költőhöz: „Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!”

A Psalmus Hungaricus nem hangzott el ugyan a helyszínen, de az előadó megkérte a jelenlevőket, hogy keressenek rá otthon, és arra is felkérte a diákokat, hogy szelfi helyett aznap egy-egy Dsida-idézettel tisztelegjenek a költő előtt a Facebookon.

 

János Piroska