Képzőművészeti alkotótábor

A Quadro Galéria mind jobban teljesíti azt a szerepet, melyet létrehozói annak idején megfogalmaztak, nevezetesen elsősorban az erdélyi művészetet tanulmányozza, kiállítsa és értékesítse.

A képzőművész lehet kitűnő alkotó, aki képes a maga eszközvilágának felhasználásával lángeszű mondanivalóját megfogalmazni. De a kész művet nem tudja megfelelő módon értékesíteni, mert benne nincsenek meg azok az adottságok, melyek egy galériavezetőben, meg vannak. Ezért is jöttek létre a Galériák, melyek ezt a feladatot, át tudják vállalni.

A Quadro Galéria köszönhetően Székely Sebestyén György galériaigazgató adottságainak, felkészültségének és rátermettségének talán Kolozsvár egyik legmozgalmasabb műkereskedésének egyike, melyben ilyen szempontból értékesebbnél értékesebb megnyilvánulások találhatók.

Legújabb kiállításuk „A mező tetején” címmel, tulajdonképpen szószerinti fordítása egy Botoşani-ban levő falunévnek, amelyben az idei fiatal festőnemzedék arra méltó tagjait egy hétig februárban, alkotótáborba hívták meg. Ebben a tájainkon kevésbé ismert Szeret patak melletti tájban ideális körülmények között, érzékelhették azokat a viszonyokat, melyben lakosságunk létezik.

Talán itt kellene megemlítenem, a helység rendívül jól volt kiválasztva.

Meg kell jegyeznem, a képzőművészeti tábort nem akármilyen helységben hozták létre. A település Észak-Moldva egyik legjelentősebb ipari és művelődési központja, amely már a 15. században élénk forgalmú kereskedelmi központ volt. Ștefan cel Mare moldvai fejedelem udvarházat is épített itt. A város Moldva gabonakereskedelmi központja maradt. 1907-ben a várostól 21 km-re levő Flămânzi (Éhségfalva) területén kezdődött Románia legújabb kori történelmének legnagyobb parasztfelkelése.

A XX. század közepétől gyors fejlődésnek indult. Itt épült fel Moldva legmodernebb textilgyára, és több kisebb üzem is. Népesség 115 070 fő (2002). Magyar lakosság akkor 35 fő volt.

Ebben az összefüggésben érthető az a támogatás, amit a botosani módosabbak megengedhettek maguknak.

Ugyanakkor a meghívott vendégművészek, a jövendő titánjai, akik közül, már mindenik valamilyen formában bizonyította, van benne annyi tehetség, hogy megnyilvánulásaira érdemes oda figyelni, hiszen nem egy táborozó már előzőleg valamilyen díjat, elismerést nyert, valahol, ahol ismerték munkásságát, felhívta magára a figyelmet.

Több tárlaton voltak, mint a hajdani tanáraik annak idején eljuthattak, nem saját hibájukból, hanem annak a rendszernek a következtében, melyben kénytelenek voltak biológiailag élni.

Az utóbbi évtizedekben nagyot változott a világ, melyet Székely Sebestyén György „A mező tetején” című kiállítás katalógusának szövegében a következőképpen fogalmazott meg: „ A mező tetején jól megragadja azt a szituációt, amelyben a művészek élnek a mai művészeti világban, illetve magának a művészeti világnak a helyzetét is érzékelteti. A modernitás után egy olyan világban próbáljuk jól érezni magunkat, amelyben nem a művészeti fejlődés avangárd gőgje vezet már bennünket, azonban a „semmi új a Nap alatt” pesszimista közérzetet sem hagyjuk eluralkodni felettünk. Egy olyan mezőn kívánunk boldogok és frissek lenni, amely ugyan eddig is létezett, de amelyet folyamatosan újként fedeztünk fel. A mezőnek nincs teteje, s ez azt sugallja, hogy a művészet mezején a feltörekvés, a fejlődés nem külsőleg kell, megtörténjen, és nem függőleges irányú, hanem bennünk zajlik, s ennek megfelelően az értékrend is, amelyhez mérten valamiből „csúcs” lesz, nem egy külső kánonnak, hanem belső mértéknek kell, megfeleljen.”

A kiállító művészek: Teodora Axente (1984, Nagyszeben). Radu Băieş (1988, Kolozsvár), Gabriel Bica (1987, Kolozsvár), Kudor Duka István (1974, Bánffyhunyad, a Kolozsvári Művészeti és Formatervezési Egyetem lektora), Laura Praţa (1984, Kudzsir), Székely Király Bogdan Ioan (1989. Szatmárnémeti), Todor Tamás (1989, Szatmárnémeti).

Összesen 41 darab képet állítottak ki. Mindenik belső adottságainak megfelelőn mondta el, hogyan látja 2012 februárjának egy hetében a körülötte levő világot. Kép nyelvén vallván arról a látásmódról, melyet most magáénak tud.

Talán nem lenne érdektelen ezt a művészi összeállítást, hasonló módon megismételve, évek múltával megtekinteni, pont a Quadro Galériában, mert a világ és benne a képzőművészet is szüntelenül keresi az új kifejezési formát.

Csomafáy Ferenc