Képek és mögöttes üzenetek

Képek és mögöttes üzenetek
November 4-én, péntek délben, Borromeo Szent Károly ünnepén Exc. Böcskei László megyés püspök ünnepi szentmisét mutatott be a Püspöki Palota kápolnájában, ennek búcsúünnepe alkalmából.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök a papi zsolozsmából november 4-re ajánlott egyik imát idézte, hangsúlyozva: a lángoló szeretet és tündöklő hit, mely legyőzi a világot, Borromeo Szent Károly életére, munkásságára, egyéniségére is jellemző. Azonban a Püspöki Palota búcsúünnepe nem csupán a múltba való visszatekintésről szól, hanem érezni kell e szavak aktualitását, hogy a védőszent példáját követve, a közbenjárását kérve és remélve mi is tiszta lélekkel, nyitott szívvel magunkra tudjuk vállalni mindazt, ami őt naggyá tette- nyomatékosította.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Elmélkedésében a főpásztor megjegyezte: az irgalmasság jubileumi szentévében azt tervezték, hogy a Püspöki Palota búcsújára Ferenc pápa képviseletében a nuncius látogasson Váradra. Előre nem látott események jöttek közbe azonban az év folyamán, melyek megváltoztatták az eredeti elképzelést, és végül két alkalommal jött el a szentszéki nagykövet. Az egyik Tempfli József megyés püspök halála, illetve temetése volt, aki 18 éven keresztül vezette az egyházmegyét, az újjászerveződés kezdeteitől egy nem könnyű időszakban, és akinek az életében szintén szerepet játszott a kápolna, bár ő nem sokat használhatta. A másik történés a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia őszi ülésszaka volt, amikor a főpapok a nunciussal együtt az ősi váradi egyházmegye bölcsőjében, a várban imádkoztak közösen, és mutattak be szentmisét.

Új lehetőség

Arra is kitért a megyés püspök: a világ egyre inkább magával akar sodorni bennünket, holott keresztény feladatunk, hogy ne a világ elvárásai szerint éljünk, hanem helyt álljunk abban, amit a hitünk szerint vallunk és hirdetünk. Két képre hívta fel a figyelmet, melyek tulajdonképpen azonos üzeneteket közvetítenek különböző formában. Az egyik a püspöki kápolna oltárfestménye, mely egy valóságos momentumot örökít meg: az 1576-os pestisjárvány idején Borromeo Szent Károly nem menekült el Milánóból, ahogy a többiek tették, hanem helyt áll, segített és imádkozott, miközben körülötte nagy volt az összevisszaság és a tudatlanság. Ezáltal pedig nem csupán karitatív érzékenysége nyilvánult meg, mely realitás feszültségét illusztrálja a kép, hanem egy másfajta valóság is előtérbe került, mely nem enged teret a mulandóságnak, hanem feléje emelkedik, és legyőzi ezt egy ennél tartalmasabb és értelmesebb szintről. A főpap tehát a magatartásával példát mutatott arra nézve, hogy a keresztény élet sikerének és termékenységének titka a jó helyezkedésben rejlik, melyet azonban nem az e világi logika mentén kell meghatározni, hanem annak a vonzásában, aki legyőzte a halált.

Áhítattal és mély hittel

A másik kép, melyről a főpásztor beszélt, arra vonatkozott, hogy az egyik zarándoklati napon megpillantott egy egyszerű asszonyt, aki áhítattal és mély hittel lépett be a Székesegyház szent kapuján, meg is csókolta ennek félfáját, majd a miséről valószínűleg lelkileg megerősödve távozott. Úgy fogalmazott Böcskei László: a nyitott szent kapun való átlépés élménye magába foglalta az alázatos keresztény megközelítést és ugyanakkor azt is, hogy az előttünk feltáruló újdonság megtapasztalása a hitben való növekedéshez vezet azon az úton, mely a nyitott kapu mögött vár ránk. Lépjünk át tehát bizalommal, reménységgel és örömmel az új lehetőségek új kapuján – tanácsolta.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter