Kenyérszentelés a váradi Szent László téren

Akt.:
Kenyérszentelés a váradi Szent László téren
Hétfő délután a nagyváradi Szent László téren a történelmi egyházak képviselői megáldották, illetve megszentelték az új kenyeret. A hálaadást megelőzően a berettyóújfalui Bajnóca néptánccsoport lépett fel a kenyérszentelésre érkezett közönség félkörében.

A főtéri ünnepélyes alkalmat a berettyóújfalui néptánccsoport előadása nyitotta meg, ami egyfajta átvezető mozzanat volt, hiszen azt megelőzően a Nagyvásártéren három néptánccsoport is fellépett a határ mindkét oldaláról. A berettyóújfaluiak néptánca során a legkisebbek is megmutatták tehetségüket, ugyanis tíz év körüli ügyes táncosokat is láthattunk Nagyvárad főterén.

kenyer4

A főtéren asztalokon elhelyezett kenyereket az érmelléki gazdák Magyarok Kenyere programban adományozott búzájából készítették, érmihályfalvi malomban őrölték meg és egy nagyszalontai pékségben sütötték ki azt a hatvan darab kenyeret, amelyből a szentelés-áldás után a jelenlevők egy-egy szeletet vihettek magukkal. A kenyérszentelésen az öt történelmi egyház képviselője volt jelen: református részről Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke, a római katolikus egyház képviseletében Pék Sándor, a görögkatolikus részről Erdődi Endre csokalyi görögkatolikus parókus, Mátyás Attila evangélikus lelkész, és Kardos József unitárius lelkész.

„Tiszta hittel”

Elsőként Tőkés László szólalt fel, felolvasván Pál korinthusiakhoz írt első levelének 10: 16–17. verseit, amely az alkalomhoz illően a kenyérről szól, hiszen így fogalmaz az apostol benne: „A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?” A közösséghez tartozásról szól ez az ünnepünk, az együvé tartozásról, arról a kenyérről, amelyért a Miatyánk imánkban is könyörgünk. Tőkés László felszólalásában megjegyezte: ezelőtt harminc évvel elképzelhetetlen lett volna, hogy Mihály vitéz szobra előtt így ünnepeljünk, így értékelni kell ezt az előrehaladást azokban az időkben, „amikor a világban ádáz kenyérharc, kenyértörés történik közöttünk, még magyarok között is, amikor Zatykó Gyula megbízottunkat állandóan pocskondiázzák, és támadások kereszttüzében áll.” Nekünk az is tetszik, ha az újvárosi templomban emlékhangversenyt tartanak, ha Siterben, ha a Rhédey kertben ünnepelhetünk – jegyezte meg. Legyen hála Istennek, hogy itt megtarthattuk ezt az ünnepet, tiszta hittel és egyenes gerinccel ünnepelhetünk – zárta beszédét.

kenyer3

Pék Sándor elmondta: Jézus nemcsak a kenyeret szaporítja meg az éhező tömeg számára, hanem életével és halálával vált meg minket, Ő maga a kenyér, ami éltet minket.

Erdődi Endre görögkatolikus parókus elmondta: magunk is kenyérré kell válnunk, olyan „fogyasztható kenyerekké”, amely által egymást áldozatos szeretettel táplálni és szolgálni tudjuk. Ahogy a búza is elmélyül gyökerével a földbe, úgy nekünk is el kell mélyülnünk a szent hagyományokban, Isten világosságában kell járnunk, az örökkévaló legyen a mi életünk központjában.

kenyer2

Mátyás Attila felszólalásában elmondta, a megtört kenyér az Úr szent vacsorájában a közösség jelképe, annak a szimbóluma, hogy egyek vagyunk a Krisztussal és egymással, ugyanabba a nagy családba, az anyaszentegyházba tartozunk. Ez az ünnepünk az összetartozást jelképezi, azt, hogy közösek a gyökereink, hasonló a jelenünk, és közös lesz a jövőnk is.

Kardos József unitárius lelkész kifejtette: Isten előtt minden ember fontos, Ő nemcsak a testi, de a lelki táplálékról is gondoskodik számunkra. Amikor kenyeret vásárolunk nemcsak a testi táplálékot kell látnunk, hanem Isten áldását, gondviselő szeretetét is.

A szentelést, illetve áldást követően a jelenlevők egy-egy szelet kenyérrel térthettek haza.

János Piroska