Kegyetlen kórkép a máról

Kegyetlen kórkép a máról

Szatmár megye – A marosvásárhelyi
Ariel Színház kortárs román
drámával, Alina Nelega Vinil taxijával
tett fel kemény kérdéseket.

Nagyon mai, nagyon kegyetlen és nagyon őszinte
előadás a Luisa Brandsdörfer rendezte
Vinil taxi. Nem kisebb fába vágja a
fejszéjét, mint az egész
romániai társadalom elé tartani
görbe tükröt. Amelyben ugyan
számtalan gondunk–bajunk közül csak
egyet — a nálunk lezajlott társadalmi
változásoknak a férfi–nő
kapcsolatokra gyakorolt hatását —
láthatunk kinagyítva, de ez is elég
egy estére…

A rendező a posztmodern
színjátszás
eszköztárából annyit
használ fel, amennyit a történet a
mondanivaló sérelme nélkül
megbír. A jelképek
közérthetőek, a színészek
játéka egyszerre expresszionista és
szinte eszköztelenül kemény.

A cselekmény egy éjszakai „klub”
születésének és
megszűnésének története,
tulajdonosainak és vendégeinek
dióhéjban elmesélt sorsával
együtt. A képek, fények, mozdulatok
jóval többet elmondanak, mint a
színpadon elhangzó, minden
fölösleges sallangtól mentes szöveg.
Egy–egy színész több
szereplőt is alakít, helyzetek és
személyek változásait sokszor csak
egyetlen ruhadarab fel– vagy
levételével, hangjának,
mozgásának, gesztusainak
megváltoztatásával jelezve. Az
előadás végére mégis
hajszálpontosan összeálló
társadalmi kórkép
illúziómentes voltában ijesztően
kilátástalan.
Ezek volnánk?

A darab hősei saját, hirtelen kitágult
lehetőségeinek csapdájában
vergődő, mai emberek. Nem jobbak és nem
rosszabbak az átlagnál.
Képességeiket felhasználva
érvényesülni, az addiginál jobban
élni szeretnének. És egymás
után buknak el. Sorsukat követve másokat
becsapó, kihasználó
ügyeskedők és
szabálykövető becsapottak kifosztott,
egyformán boldogtalan panoptikumában
találjuk magunkat. Egy világban, amely
egykori értékrendjét
elveszítette és használható
újat még nem talált. Ahol minden
eladó és megvehető, az akciós
áruk között egyedül
boldogságot és nyugalmat nem lehet
találni. Egyébként minden van, ami
már önmagával sem azonos, a
koffeinmentes kávétől a
gluténmentes lisztig és cukormentes cukorig.
Kiüresedett házasságok és
szerelemmentes szerelmek. Semmit pótolni nem
képes „mindenre jó”
tabletták és egyfajta
váltópénzzé silányodott,
örömet már orvosi tanácsra
használva is alig adó szex. Álmok,
remények, társadalmi és anyagi
érvényesülés kudarca.
Családi válságából
menekülve, alkalmi partnerétől
legalább a barátság egyetlen kicsi
jeléért is hiába
könyörgő diáklány
öngyilkossága. És
halálában jog szerint vétlen
orvosának bűnhődése: nem
képes lemosni magáról a
gyilkosság látszatát, hiszen az ő
ablakán ugrott ki meztelenül…

Kell–e mindehhez alkalmazkodni — és
érdemes–e? Ki jár rosszabbul: akit
bedarál a „korlátlan
lehetőségek” látszatvilága,
vagy aki megpróbálja
kikönyökölni benne a saját,
bőröndnyi emberség, percnyi
illúzió
elszállásolására alkalmas
helyét? És fel tud–e még
egyenesedni valaha az, aki ember–voltát
aprópénzre váltva,
látszatokért odaadta?

Megannyi fájó kérdés. Jó
színészek hozzák emberközelbe.
És mesteri rendezés hagyja nyitva a
választ.
Báthory Éva