Kazinczy Ferencre emlékeztek

Kazinczy Ferencre emlékeztek
Nagyvárad – Csütörtök délután az Ady Endre Középiskola egyik osztálytermében szokásos havi irodalmi körüket tartották a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének tagjai. Ezúttal Kazinczy Ferencre emlékeztek.

Szilágyi Magdolna körvezető, nyugdíjas tanárnő ismertette Kazinczy Ferenc életét és munkásságát. Egyebek mellett elhangzott: 1759. október 27-én született Érsemjénben, birtokos középnemesi, mélyen vallásos családban. Nyolc éves koráig anyai nagyszüleinél Semjénben nevelkedett, “ahol csak magyar szót hallott”. Apjáról nem állt távol a felvilágosodás eszméje, ezért sokoldalú oktatást igyekezett biztosítani fiának. Egy évre például Késmárkba küldte német nyelvet tanulni, illetve magával vitte különböző társadalmi eseményekre, hogy művelődjön és világot lásson. 1769-tól a Sárospataki Gimnáziumban tanult, ahol zenei és képzőművészeti nevelésben is részesült. Egészen fiatalon, 15 évesen kezdett el vallásos és német nyelvű szövegeket fordítani. A középiskola elvégzése után jogi egyetemre iratkozott, majd joggyakornokként dolgozott, bekapcsolódott a korabeli kulturális és művészeti életbe. Rokonszenvezett a felvilágosodással, mivel azonban ez az eszme ellentétes volt vallásos neveltetésével, kisebb ideológiai válságba került. Végül úgy oldotta meg a problémáját, hogy a deista álláspontra helyezkedett. Ennek az irányzatnak a képviselői azt vallották: a világot ugyan Isten teremtette, de nem avatkozik be közvetlenül az emberek életébe. Érvenyesülnek a természet törvényei, és ránk van bízva, hogy mit teszünk. Nemesi származása miatt ugyanakkor Kazinczynak önmagával is ki kellett békülnie (a felvilágosodást a polgárság hirdette).
 
Szabadkőműves volt
 
1786-1790 között szerepet vállalt II. József iskolareformjában. Tanfelügyelőként tevékenykedett, azonban mivel kálvinista volt, elbocsátották. Fordításaival írói hírnevet szerzett magának. A nyelvújítás úttörőjeként az esztétikumra törekedett, úgy vélte: a magyar nyelvet úgy kell művelni, hogy a vaskos, népies kifejezéseket kiküszöböljük, s a szép szavakra helyezzük a hangsúlyt. Maga köré gyűjtötte az írókat és a költőket, 1790-ben Orpheus címmel indított saját irodalmi folyóiratot. Szabadkőművesként a józan gondolkodás elterjedéséért, a szólásszabadságért küzdött. Mivel belekeveredett a Martinovics Ignác féle összeesküvésbe, letartóztatták és fővesztésre itélték. Barátai és ismerősei közbenjárására a halálos itéletet szabadságvesztésre változtatták, több börtönben is raboskodott. 1801-ben szabadult, majd 1804-ben feleségül vette Török Sophiet, akivel boldog házasságban élt. (Egyik gyermekük, Lajos a “14. aradi vértanú”). Széphalomból irányította az irodalmi életet, a nyelvújító mozgalmat. Széleskörű levelést bonyolított le, és mivel sokat kritizálta, bírálta kortársai műveit, egyesek szerint túlzó, diktátori megnyilvánulásai voltak. Egyes irodalomtörténészek ezt azzal magyarázzák: erős egyéniség volt, és úgy érezte, arra elhívatott, hogy véleményét másokra is ráerőltesse. Emiatt fokozatosan elszigetelődött, magára maradt. 1831. augusztus 23-án halt meg Széphalmon, kolerában. “Költőként ugyan nem alkotott nagyot, viszont lírai művei: epigrammái, levelezései és prózai írásai jelentősek”, hangsúlyozta a tanárnő.
 
Ciucur Losonczi Antonius


0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter