Kata története a szépkorúaknak

Kata története a szépkorúaknak
A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete és a Szigligeti Színház szervezésében az időseket ünnepelték szombat délután a Nagyvárad Táncegyüttes előadásával az Ady líceum dísztermében.

A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete minden esztendőben megünnepli az október 1-jei Idősek Világnapját szeretetteljes hangulatban, minőségi együttlétben és ez természetesen nem történt másképpen az idén se. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindig egy kis csúszással, abból kiindulva, hogy azon az egy, úgymond hivatalos napon több rendezvénnyel is tisztelegnek a szép korúak előtt mások, más helyen, így viszont nagyobb az esélye annak, hogy a PMNYE összejövetelére is el tudnak jutni a megszólítottak.

Az érdeklődőket Szilágyi Ibolya egyesületi elnök üdvözölte, köszönetet mondva az Ady Endre Líceum vezetőségének, Biró Rozália parlamenti képviselőnek, az RMDSZ Nőszervezet országos elnökének, Pető Dalma városi önkormányzati képviselőnek, és nem utolsó sorban a Szigligeti Színház főigazgatójának, Czvikker Katalinnak, illetve a Nagyvárad Táncegyüttes tagjainak és művészeti igazgatójának, Dimény Leventének a támogatásért.

Mint mindig, Biró Rozália most is nagyrabecsülés és elismerés hangján szólt az ezüsthajúakhoz, akik, mint fogalmazott, példát mutatnak a fiatalabb generációknak az életútjukkal, melyet „aranyba kéne vésni”. Helyállásuk, becsületességük, gerinces viselkedésük önmagukért beszélnek, ezért köszönettel tartozunk nekik- hangsúlyozta.

Szerelemről

A László Csaba rendezésében bemutatott Kata történet (táncjáték Sekszpír Vilmos A makrancos hölgy című komédiája nyomán) arra keresi a választ: mi származhat abból, ha a férfiak és nők összetévesztik szerepüket az életben? A mai kibillent világunkról szól, ahol időnként az abnormális a normális, egy világrendről, amit az évezredek megteremtettek és kikristályosítottak, amit hagyománynak nevezünk. Szól ennek erejéről és arról, hogy ezt a néphagyományt nem ápolni kell, hanem ő maga ápol minket, hiszen általa tudunk közösséget teremteni, viszonylag normális világot magunk körül. Szól a szabadságról, hogy szárnyalhassunk, arról, hogy tartozni kell valahová, ideális körülmények között abba a közösségbe, amelyikben megszülettünk és persze arról, hogy bár az élet kompromisszumok sokasága, nem kell lemondani magasztos elveinkről. És legfőképpen szól a szerelemről. Az előadás alapját Shakespeare makrancos Katája adja, amelyhez a makacs leány archetípusának mesehagyománya is csatlakozik, többek között például az ördög és a székely menyecske története is.

Az, hogy a színpad közel volt a közönséghez, csak fokozta a produkció varázsát, izgalmát nem csoda hát, hogy a táncjáték után sokan gratuláltak a fellépőknek.

Ciucur Losonczi Antonius