Kárpát-Haza OperaTúra – a kulisszák mögött

Kárpát-Haza OperaTúra – a kulisszák mögött
Nemrég ért véget a budapesti Operaház Kárpát-Haza OperaTúra körútja, melynek keretében Nagyváradon is bemutatták két kitűnó produkciójukat. Az alábbiakban Rácz Csaba érmihályfalvi születésű díszletező segítségével kicsit benézünk a nem mindennapi vállalkozás kulisszái mögé.

A budapesti Operaház szeptember 4. és 21. között bonyolította le eddigi egyik legnagyobb vállalkozását: a Kárpát-Haza OperaTúra projekt keretében a Partium és Erdély nyolc városában (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, Arad, Kolozsvár) mutatták be két nagyszabású produkciójukat (a Hunyadi László című operát és A víg özvegy című operett zenéjére készült balettet). Minderre az adott alkalmat, hogy az Operaház június 25-én másfél évig tartó korszerűsítés miatt bezárt, a cél pedig, hogy: “a határon túli valamennyi vidéken nagyszabású előadásokat mutassunk be az ott élő magyar közösség, de akár a többségi társadalom számára is, hisz a művészet mindenkinek kenyere.” (opera.hu) Mintegy 400 fős társulat (művészek, műszaki stáb) indult tehát útra, aztán a nemrég befejeződött “túra” előadásairól igen sok beszámoló jelent meg a sajtóban. Lapunknak azonban sikerült bepillantani egy kicsit a kulisszák mögé, megnézni, hogyan élték meg a rendhagyó előadás-sorozatot a díszleteket építő, és azok mögött dolgozók, ők milyen élményeket szereztek. “Beépített emberünk” az a Rácz Csaba, aki érmihályfalvi születésűként dolgozik az opera díszletmunkásainak sorában (és akiről pár hete annak okán olvashattak, hogy több országot érintő kerékpártúrán volt).

Műszakiak két csapata

Mint megtudtuk, a stábnak kicsit tovább tartott a túra, 21 napig, hiszen a díszleteket építeni – bontani kellett. Éppen ebből kifolyólag két műszaki csapat (díszletezők, kellékesek, világosítók) kísérte az előadásokat, ellentétben a munkájukból állandóan a művészekhez kötött egy csapatnyi személyzettel (sminkesek, fodrászok, öltöztetők). A műszakiak két csapata felváltva dolgozott, vagyis az A csapat és a B csapat is 4 – 4 helyszínen. Rácz Csaba és társai a B csapatként Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Temesváron és Kolozsváron működtek közre. Sajnos Váradra nem osztották be, pedig ismerősökkel ott találkozhatott volna… Mint fogalmazott, úgy dolgoztak, ahogyan a lánctalpak elemei követik egymást: egyik helyszínen építettek, a másikon bontottak, nem ritkán 20 órás munkanappal. Egy-egy helyen egy-egy műszaki csapat 3 napot volt, az első nap a színpadépítésé, a második és a harmadik a két előadásé, a harmadik a bontásé, illetve még azon az éjszakán az útra kelésé volt a következő városba. A turné felénél volt 2 napos pihenő, lehetett szusszanni.

Felkészülve mindenre

Adódik a kérdés: egy ilyen nagyszabású előadás-sorozatra hogyan lehet felkészülni? Előtte valóságos próbát tartottak, tudtam meg, ami azt jelenti, hogy a budapesti Hungexpo területén, ahol elegendő hely volt, kipróbálták, hogyan is működik külső helyszínen a díszletezés. Aztán összepakoltak mindent, amire szükségük lehetett, beleértve az utolsó léceket, emelőket vagy fűrészeket, hogy bármilyen feladat adódik, meg tudják oldani, de nem maradt otthon például mosó- és szárítógép sem. Volt jó háromnegyed kamionnyi holmi, amihez végül hozzá sem nyúltak, ellenben volt velük 15 tekercsnyi linóleum, hogy a sportcsarnokok küzdőtereinek borítását kíméljék, ha szükség lesz rá. A felszerelés mennyiségének érzékeltetésére: egy kamiont elfoglaltak a lámpák, egy felet a hangszerek abból a 10-ből, melyekbe a jelmezek, díszletek is be voltak pakolva. A promóciós anyagok (ide értve a publikumnak kiosztott táskákat is, benne a darabok és az Operaház ismertetőjével) is megtöltöttek másfél kamiont.

Nagy volt a lelkesedés

Rácz Csabának a székelyföldi előadások maradnak a legemlékezetesebbek, hiszen csak magyar szóval találkoztak az utcákon is. Őket könnyű volt felismerni, hiszen a stáb erre a célra a túra logójával díszített öltözetet kapott. Nem volt ritka, hogy ismeretlenek vendégül látták az “operásokat”, nagy volt a lelkesedés. Az előadásokra nem volt elég a férőhely, míg Kolozsváron, ahol így is több ezren voltak, maradtak üres székek. A fentebb már vázolt okból kifolyólag megoldhatatlan helyzettel nem szembesültek, inkább úgy mondhatnánk, hogy “túlbiztosították magukat”, fejtette ki Rácz Csaba, hozzátéve: arra volt eset, hogy improvizálni kellett a díszletekkel, de ez nem szokatlan számára sem, hiszen volt már például Kínában és Japánban is előadásokkal, van tapasztalata.

Emberfeletti munka

A Partium-Erdély túra végén Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója megköszönte a stábnak “az emberfeletti munkát, míg Virág Péter műszaki igazgató közösségi oldalán így fogalmazott: “Véget ért a turnénk Erdélyben. Óriási élmény, rengeteg tapasztalat, hatalmas elvégzett munka, sok ezer kilométer, nagy siker és sok szeretet, amivel fogadtak. Örülök, hogy részese lehettem és büszke vagyok minden kollégámra! Folyt. köv. februárban.” Hogy mire utalt a műszaki igazgató? A Kárpát-Haza OperaTúra ezzel nem fejeződött be, jövő év elején Magyarország önmagával határos további területein folytatódik a Kárpátalja – Felvidék – Várvidék (Ausztria) – Délvidék útvonalon.

Rencz Csaba