Karmesterként is kitűnő hegedűművész

Székely Attila kiváló zongoraművész, Artur Kaganovskiy karmester és a szimfonikus zenekar. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Székely Attila kiváló zongoraművész, Artur Kaganovskiy karmester és a szimfonikus zenekar. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
A múlt héten a filharmónia hangversenyén két kiválóság játszotta a főszerepet: Székely Attila zongoraművész, és az Egyesült Államokban élő orosz származású Artur Kaganovskiy karmester.

Az Egyesült Államokban élő Artur Kaganovskiyt eddig inkább hegedűművészként ismertük, a 2018/2019-es filharmóniai évadnyitón egy Brahms-hegedűversenyt játszott városunkban. Csütörtökön egy kiváló karmestert ismerhettünk meg személyében, és általános vélemény szerint most mint dirigens is nagyszerű volt. Az est folyamán két zenemű csendült fel, Pjotr Iljics Csajkovszkij és Johannes Brahms egy-egy alkotása.

Elsőként Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) orosz zeneszerző I., b-moll zongoraversenyét, op. 23. tolmácsolta, érzéssel, a rendkívül nagy tudású, igazi virtuóz zongoraművész Székely Attila és a szimfonikus zenekar. Az I. (b-moll) zongoraverseny komponálásakor Csajkovszkij a szólista szerepét barátjának, Nyikolaj Rubinsteinnek szánta, akit a hangszer egyik legkiválóbb mesterének tartottak. 1874-ben, miután felvázolta a megírandó versenymű szerkezetét és több motívumát, a vázlatként készített partitúrát odaadta barátjának. Legnagyobb meglepetésére Rubinstein levélben válaszolt, s azt írta, hogy a darab komponálása meglehetősen felületes, és véleménye szerint a zongora és a zenekar ellentétes erőt képvisel, amelyek nem hangolódnak össze. A művet végül több magán-összejövetelen is bemutatták, és a zeneértő orosz körökben hamarosan fölröppent a hír: Csajkovszkij kivételes zongoraversenyt alkotott. Rubinstein újra levelet írt, bocsánatot kérve, és arra kérte a szerzőt, hogy ő játszhassa a nyilvános premieren a zongoraversenyt. A szerző elfogadta a bocsánatkérést, de Rubinstein nem érte meg a bemutatót. A művet nyilvánosan 1875. október 14-én játszották először, Bostonban. A közönség és a kritikusok egyöntetűen óriási lelkesedéssel fogadták a darabot. (Világhíres zeneszerzők).

Az erdélyi származású, ma Németországban élő Székely Attila zongoraművész kiváló technikai tudással, mondhatni könnyedén játszotta a három tételből álló, egyáltalán nem könnyű versenyművet. Székely Attila játéka lenyűgözte a közönséget, jött is a megérdemelt vastaps, sőt, a bravózás. A zongoraművész egy ráadással köszönte meg az elismerést: Ludwig van Beethoven egyik szonátáját adta elő.

Brahms-szimfónia

A hangverseny második részében Johannes Brahms (1833–1897) II., D-dúr szimfóniája, op. 73. csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben, a váradi szimfonikus zenekar tolmácsolásában, a kiváló karmester, Artur Kaganovskiy dirigálásában. Brahms először 1854-ben foglalkozott a szimfóniaírás tervével, de az első szimfónia megszületésére még több mint húsz évet kellett várni. Számos jelentős kamaramű megírásával, nagy megfontoltsággal haladt a tisztán zenekari komponálás felé. Miután megbizonyosodott arról, hogy teljesen ura a szimfonikus nyelvnek, 1877-ben befejezte a II., D-dúr szimfónia komponálását. A munkát az év júniusában kezdte el, és az év végére a teljes mű elkészült. A szimfóniát a Bécsi Filharmonikusok mutatták be, a világhírű magyar származású Richter János dirigálásával, 1877. december 30-án. Olyan sikeres volt a bemutató, hogy a közönség kérésére a harmadik tételt megismételték. Csütörtök este a váradi szimfonikusok játéka is nagy sikert aratott, a közönség hosszasan ünnepelte az előadóművészeket, az est karmesterét, akiben immár egy kiváló dirigenst is megismerhettünk.

Szép esténk volt most is, mint általában csütörtökönként, hiszen az sem véletlen, hogy a filharmónia előadóterme minden héten megtelik hallgatósággal. Igaz, most csütörtökön láthattunk üres székeket is, de ez talán a kedvezőtlen időjárásnak volt betudható.

Dérer Ferenc