Karácsonyi koncert volt a Lorántffy-központban

Thurzó Zoltán (zongora) és Florin Ganea (basszus)
Thurzó Zoltán (zongora) és Florin Ganea (basszus)
A Múzeumi Hangversenyek című sorozat idei utolsó koncertjén vehetett részt a publikum múlt pénteken, karácsonyi hangulatban telt a kellemes zenei délután.

Péntek délután ismét megtelt a Lorantffy Református Egyházi Központ múzeumterme, a Múzeumi Hangverseny sorozat idei évadát zárták. Az eseményt egész évben Thurzó Zoltán zongoraművész és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Püpöksége szervezte, minden hónap utolsó vasárnapján került sor egy különleges koncertre.

Ahogyan azt már megszokhatták az résztvevők, a zongoraművész ismét különlegességgel készült, Thurzó más is fellépett, ezúttal Florin Ganea (basszus) működött közre, illetve a nagyvárad-réti református egyházközség Sztáray Mihály énekkara (karnagy Márkus Zoltán). Thurzó a felcsendülő szóló-zongoradarabok mellett, mint Fr.Chopin, E.Satie, J.S.Bach zeneszerzők darabjai, közreműködött Florin Ganea és az énekkar fellépése során is. A zongoaraművész és Ganea előadásában ismét számos különlegességet hallhattunk, mint G.Verdi, A.Stradella és C.Franck zenéket. A koncert során többször hallhattuk az énekkart is, de igazi karácsonyi hangulatot csak koncert végén teremtettek, amikor Thurzó Zoltán közreműködésével előadták a Betlehemi csillag, Mennyből az angyal és Csendes éj dalokat, melyet már a közönséggel együtt énekeltek. Az énekkar előadásában közreműködött ifj. Márkus Zoltán (zongora) és Márkus Milán (hegedű) is.

Veres-Kovács Attila emlékére

A koncerten Thurzó Zoltán minden szóló-zongoradarabot nagytiszteletű Veres-Kovács Attila református lekipásztor emlékére ajánlott fel. ,, Nagy vesztesség érte Nagyvárad szellemi, egyházi, kulturális életét. És hosszan sorolhatnánk mindazt, amiben nagyot alkotott Veres-Kovács Attila. Roppant furcsa volt a tudat, hogy pont ugyanazon a napon temettük, amikor a születést is muzsikával éltük meg. Az eseményünket Veres-Kovács Attila lelkipásztor emlékének ajánlottuk, az alkotások nagyrészével úgymond ,,ceruzarajzolva” meg mindazt a személyt, aki sebesen elutazott közülünk. A közösen átélt élmények emlékezetünkben elraktározódnak, és gondolatban újra és újra ,,meríthetünk” belőlük. Emlékezzünk karácsonykor is az elment szeretteinkre, akik most is mellettünk vannak, igaz láthatatlanok, de érezzük jelenlétüket.” – hangzott el.

Törő Enikő