„Kálvin közel áll a magyar emberhez”

„Kálvin közel áll a magyar emberhez”
Október 31-e a reformáció emléknapja, valamint az idén fejeződik be a 2009–2014 közötti Kálvin-évek rendezvénysorozat. E jelentős évfordulók, események apropóján készítettünk exkluzív interjút Csűry Istvánnal, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökével.

– Az idén fejeződik be a 2009–2014 közötti Kálvin-évek rendezvénysorozat. Mikor merült fel ennek megszervezésének ötlete, és miért?
– 2007–2008 tájékán kezdett a Generális Konvent foglalkozni azzal, hogy miként lehetne a legméltóbban megünnepelni a közelgő évfordulókat. A legnagyobb ünnep, melynek az előkészítéseképpen született a Kálvin-évek ötlete, természetesen a 2017-es esztendő, a reformáció 500. évfordulója, melyre nagy lelkesedéssel és lendülettel készülünk. A református anyaszentegyház, illetve most már a Magyar Református Egyház erre való tekintettel jelölte ki a 2009-2014 közötti időszakot Kálvin-éveknek. Abból indult ki, hogy 2009-ben volt Kálvin János születésének 500. évfordulója, 2014-ben pedig halálának 450. évfordulója. Arra az emberre emlékezünk, aki valóban a református anyaszentegyháznak egy olyan kiemelkedő személyisége, aki akár egyházszervezői munkájával, akár teológiai tudományával kimagaslót alkotott. Kálvinról sok mindent el szoktak mondani, én nagyon röviden talán úgy foglalnám össze a munkásságát: ő volt az, aki egyfelől a francia irodalmi nyelv megalapításánál kiemelt szerepet töltött be, másrészt pedig a református gondolkodásnak, tehát a rendszerezett teológiának, s ezen belül a dogmatika, etika rendszerének a megalkotója. Ez tulajdonképpen az Institutio, az a hatalmas nagy munka, amit egész életén keresztül mindig pótolt és kiegészített, és aminek az új fordítását előkészítettük, illetve lassan eljut abba az állapotba, hogy teljes egészében kézbe vehető lesz. Ugyanúgy, ahogy Kálvinnak nagyon sok más munkáját is az úgynevezett parókiás könyvtár csomagban a református egyház kiadásra készíti elő. Kálvinról még annyit érdemes megemlíteni: ő volt az az ember, aki a református istentiszteletnek a rendjét is legelőször megfogalmazta, amit aztán bár sok módosítással meg kiegészítéssel, de máig is használunk. Ennek egyik legkiemelkedőbb része az általa írt bűnvalló ima, amit Erdélyben folyamatosan mondanak minden nagyobb istentisztelet alkalmával, és melyet az új liturgia szerint a királyhágómelléki egyházkerületben is átvettek.

Református fesztivál

– Milyen nagyobb horderejű összejöveteleket tartottak az idén?
– Ebben az esztendőben május 24-én zajlott Debrecenben a reformátusok világtalálkozója, illetve református fesztiválnak is neveztük ezt az alkalmat. Egyfelől gondoltunk a Kálvin-évek bezárására, másrészt pedig arra is emlékeztünk, hogy öt évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Református Egyház, mely a Generális Konventnek egy nagy megvalósítása. Az ünnepség határon átívelő folyamata Sepsiszentgyörgyön bontakozott ki, július 10-én a Kálvin-szobor átadásával, mely valóban egy olyan alkalom volt, ami azt is éreztetni akarta, hogy a reformátusság, mely Magyarország területén, vagyis Debrecenben, a kálvinista Rómában nagyon sok embert összegyűjtött, valójában az egész Kárpát-medencében jelen van. Ott voltunk valamennyien Sepsiszentgyörgyön, és megint sor került a nagy közös összejövetelre, ami ismét alkalmat adott rá, hogy nőszövetségek, énekkarok, gyülekezeti közösségek találkozzanak egymással. Ugyanebben az időszakban kiemelkedő volt a heidelbergi káté új fordításának a megjelentetése, illetve Fekete Károly teológiai professzornak a kátéról írt kommentárjának az átadása. Ezt még kétszer is megünnepeltük, összefogva a Partiumi Keresztény Egyetemmel úgy, hogy konferenciákat rendeztünk például kimondottan a káté kiadásának ünnepe kapcsán. Néhány nagyszerű előadást hallgathattak meg az érdeklődők már 2013 végén. Bodó Sára nevét említeném még, aki mélyreható értekezést tartott a káté szerepéről többek közt a keresztény nevelésben és a lelki gondozásban. Utóbbi témában magam is előadást azon az ünnepségen.

– Ezeken kívül milyen jellegű rendezvények zajlottak a Kálvin-évek jegyében?
– A Kálvin-évek megünneplésének jegyében történt emellett nagyon sok esemény, amely templomok felújításáról, vagy éppenséggel alapkő letételről szólt. Itt említeném meg a királyhágómelléki egyházkerület adminisztrációs központja megépítésének az elkezdését. Beszélhetnénk még arról is, hogy a presbiteri konferenciák legtöbbje, főleg az egyházkerületiek, mind-mind foglalkoztak egy-egy vagy több előadás keretében is a kálvini életművel. Sőt, Kálvin életéről magáról is, ugyanis bár nagyon közismert az ő élete, azért vannak olyan események, amelyek nem kerültek annyira napvilágra. Hadd említsem meg azt a konferenciát, mely 2010-ban zajlott a temesvári nőszövetség szervezésében, és ahol én magam Kálvin házasságáról, illetve Kálvin és a nők kapcsolatáról tartottam előadást. Ugyanígy sorolhatnám az ifjúsági rendezvényeket vagy a magyarországi alkalmakat is. A Csillagpont elnevezésű összejövetel szintén nagy részben Kálvinnal foglalkozott, és még aztán nagyon sok gyülekezeti alkalomnak is ez volt a témája.

Kálvin centrikus

– Mennyire időszerű Kálvin gondolkodásvilága a mai ember számára?
– A magyar ember nagyon Kálvin-centrikus. A Magyar Református Egyház is nagyon a szívén hordozza Kálvin életművét, olyannyira, hogy humorosan szoktunk emlékezni arra: nem egy gyülekezetben történt meg, hogy mikor a hívek megtudták, hogy Kálvin János tulajdonképpen Jean Calvin és francia, akkor meglepődtek, mert azt gondolták, hogy igazi, tőről metszett magyar ember volt. Kálvin gondolkodása ugyanis annyira közel áll a magyar ember lelkületéhez, főleg ami a határozottságot és céltudatosságot illeti. És ez a közelség, amikor megismerjük az életét, a maga nyomorúságát- mert egy olyan emberről beszélünk, aki elég sok betegséget hordozott röpke 54 esztendő alatt, ameddig élt-, még nyilvánvalóbbá válik. De ugyanígy említhetném az emberi kapcsolatait, és azokat a konfliktusokat is, melyekben érintett volt, amikről tipikusan azt is lehetne mondani, hogy a magyar ember sorsában is visszatükröződő pillanatok. A Kálvin-emlékezések azonban azon túl, hogy magunkhoz közelinek tartjuk őt, azért is nagyon lényegesek, mert a református gondolkozás, illetve ami az igehirdetés és -hallgatás lényege, vagy Isten üzenetének az igén keresztül való megfogalmazása, ennyire erőteljesen egyik reformátornál sem domborodott ki, mint Kálvin Jánosnál. Tehát adott az ember Kálvin, aki a magyar emberhez áll közel, de ugyanakkor az igehirdető Kálvin is, aki a vallásos istentiszteletet kereső emberhez van közel.

– Ez a Kálvin-közeliség mennyire nyilvánul meg az istentiszteleteken való részvételekben?
– Az istentiszteletek látogatottsága nem mindig attól függ, hogy Kálvint mennyire szeretjük, hanem a helyzet az, hogy a gyülekezetek, presbitériumok igyekeztek ezeknek az emlékezéseknek ünnepi jelleget adni. Ugyanakkor az előbb említett presbitériumi, ifjúsági vagy nőszövetségi konferenciák számszerűsítve nagyon közel álltak a korábbi évek szimpóziumainak a látogatottságához, tehát nem volt annyira érezhető, hogy Kálvin miatt lennének többen. Egyébként ezt is pozitív és nagyon jó lélekkel kell elfogadni, hiszen a 21. századi református ember értékre való tekintése tényleg 500 esztendő távlatából is arról szól, hogy megbecsüli a kálvini szellemiséget, amelyből kinő a református egyház, és amelynek nyomán kialakul az úgynevezett magyar református gyülekezetek közössége, mely a maga tradicionális gondolkozásával, a maga igehűségével, a maga bibliaszeretetével igen-igen előkelő példát tud adni akár Nyugat-Európának, vagy a világ bármely tájának, ahol keresztény, Istent kereső és Krisztust követő ember él.

Ciucur Losonczi Antonius