Középpontban a szegénység

Mivel az Európai Unióban jelenleg 78
millió ember minősül szegénynek,
ami a lakosság 16 százalékát
jelenti, az Európai Unió 2010-et „A
szegénység és társadalmi
kirekesztés elleni küzdelem” európai
évévé
nyílvánította.

A célzottan ezekre a problémákra
fókuszáló év célja, hogy
felhívja a lakosság figyelmét az
uniós tagállamokban létező
szegénység és a társadalmi
kirekesztés veszélyeire, de emelett
lehetőséget biztosít azoknak, akik ezen
két célcsoportba tartoznak, hogy a
megfelelő fórumoknál és a
közösség előtt is hallassák a
hangjukat. A legfrissebb adatok szerint az európaiak
általános problémának
tartják a szegénységet.
Európa-szerte úgy érzik a
polgárok, hogy környezetükben 3-ból
egy ember szegénységben él, és
10-ből egy embert érint a súlyos
szegénység. Minden tagállamban
kirekesztés és
nélkülözés áldozata a
lakosság egy része, akiknek gyakran csak
korlátozott hozzáférésük
van az alapszolgáltatásokhoz. A gyermekek
19%-át veszélyezteti a
szegénység Európa-szerte, és
10-ből egy gyermek olyan háztartásban
él, ahol senki sem dolgozik. A 2010-es
európai év egybe fog esni az EU 10
éves, növekedést és
foglalkoztatást célzó
stratégiájának végével.
Az európai év alatt végrehajtott
intézkedések megerősítik az EU
eredeti politikai
kötelezettségvállalását,
amelyet 2000-ben, a lisszaboni stratégia
indulásakor tett arra, hogy 2010-ig
„érzékelhető hatást
gyakorol a szegénység
felszámolására”.
Szatmár megyében
főként a vidéken élőket
érinti a fokozatos elszegényedés,
amely ellen úgy védekeznek, hogy
külföldre megy vagy az egyik vagy mindkét
szülő dolgozni.
Célkitűzések

A szegénység és
társadalmi kirekesztés elleni
küzdelem
” európai évének
négy fő célkitűzése van: a
szegénységben és társadalmi
kirekesztettségben élő emberek
méltóságteljes élethez
és a társadalomban történő
teljes részvételhez való
jogának elismerése; nagyobb állami
felelősségvállalás a
társadalmi integrációval kapcsolatos
szakpolitikákban, hangsúlyozva mindenki
felelősségét a szegénység
és a kirekesztettség
kezelésében; egy összetartóbb
társadalom, ahol senki sem vonja
kétségbe, hogy a szegénység
felszámolása a társadalom
egészének hasznára válik;
minden társadalmi szereplő
elkötelezettsége, mivel a valódi
eredmények eléréséhez olyan
hosszú távú
erőfeszítésekre van szükség,
amely a kormányzás minden szintjét
érinti.”