Költő a költészet napján

Költő a költészet napján
Nagyvárad – Pénteken, a költészet napján a felvidéki Tőzsér Árpád költő volt a Törzsasztal vendége. Beszélgetőpartnere Kőrössi P. József volt, míg az est moderátora Szűcs László főszerkesztő, költő.

Bevezetőként Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője emlékeztetett arra, hogy e rendezvényt éppen a költészet napján tartják, József Attila születésnapján. Ezt követően Kőrössi P. József bemutatta a megjelenteknek a Törzsasztal mostani költő vendégét, Tőzsér Árpád szlovákiai költőt. Tőzsér Árpád beszélt a szűkebb pátriájáról, az általa elkeresztelt Gömörorsazágról, amelyet annak idején Mikszáth még Görbe országnak nevezett. Szülőfaluja, Gömörpéterfalva mára elöregedett, megcsappant lakosú település, amelyet lassan visszafoglalja a természet. Ugyanis annak idején egy kivágott nagy erdőség helyére telepedtek a péterfalviak ősei.

Ki a költő?

Megtudhattuk, hogy Tőzsér Árpád első verse 1952-ben jelent meg, de csak 1958-tól számítja magát költőnek. Munkásságának első periódusa bevallása szerint 1965-ig tartott, akkor lett az Irodalmi Szemle szerkesztője. 1963-ban jelent leg az első verseskötete. Szó esett arról is, hogy sokáig irodalomtörténetet adott elő az egyetemen, miközben verseket írt. Mindez egyfajta tudathasadásos állapotot eredményezett számára, ugyanis nem találta az átmenetet e két lét között. Hosszú élet kellett hozzá, hogy ezt megtalálja. Beszélt a szlovákiai irodalom fiatal képviselőiről, akik nemzedékszerűen hírdették meg magukat.

Naplóírás

Kőrössi P. József menet közben vendége gyermekkora felé terelte a beszéd fonalát, amikor még Tőzsér Árpád naplót írt. Érdekes volt megfigyelni, amikor erről beszélt Tőzsér beszéde ösztönszerűen átváltott palócos tájszólásura. Ez később is megtörtént, amikor szülőföldje került szóba. A vendég véleménye szerint a szlovákiai magyar irodalomnak provinciális jellege van, ami nem mondható el az erdélyiről. Mindezt bőven ki is fejtette. A beszélgetés elején és végén Pál Hunor színművész Tőzsér verseiből mondott el néhányat, amit a hallgatóság nagy tapssal honorált.

Péter I. Zoltán