Kölcsey Ferencre emlékeztek

Kölcsey Ferencre emlékeztek
Nagyvárad – Csütörtök délután a váradi Ady Endre Középiskolában szokásos havi irodalmi körüket tartották a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének tagjai. Kölcsey élete és tevékenysége volt a téma.

Szokás szerint az összejövetel első felében Szilágyi Magdolna nyugdíjas tanárnő ismertette a tárgyalt költő életét, majd felolvasás következett. Többek közt elhangzott: Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án született Sződemeteren, egy középnemesi családban. Szülei- Kölcsey Péter és Bölöni Ágnes– tanult emberek voltak. Az almásdi birtokon nevelkedett, mint ismert, az egyik szeme világát feketehimlő következtében veszítette el, gyógyítani akarták, amikor a baleset történt. Ez meghatározta későbbi jellemét is, zárkózott, visszahúzódó típus volt. Hat éves korában a Debreceni Református Kollégiumba küldték, ahol 14 évig tanult. Zordnak tartotta a kálvinista légkört (miután elhagyta a tanintézetet, úgy emlegette, mint a szenvedéseinek színhelyét), pedig erkölcsi tartásra, becsületre, hazaszeretetre nevelték. Közben több tragédia is érte, melyek későbbi életét is végigkisérték. Tizenöt éves korában, Csokonaynak a temetésén látta először Kazinczyt, aki a pártfogója lett, egyengette útját több éven keresztül. 1810-ben Pestre ment jogot tanulni, de inkább az irodalom iránt érdeklődött, valószínűleg ennek is betudható, hogy végül nem szerzett diplomát. Újdonsült barátaival később is tartotta a kapcsolatot, főként Szemere Pállal. Szívesen a fővárosban maradt volna, de anyagi körülményei ezt nem tették lehetővé, így hazatért Almásdra gazdálkodni, de azért nem szakadt el az irodalmi élettől.

Reformpárti volt

1814-ben néhány hónap leforgása alatt 14 verset is írt, felfedezhető nála a nemzetféltés gondolata és a dícső múlt felé fordulás. A nyelvújítási mozgalomba is bekapcsolódott, 1815-ben Szemerével közösen fogalmazta meg a Feleletet a Mondolatra. 20-25 éves korában jelentek meg első szerelmes versei, de az irodalomtörténészek nem tudták kideríteni, hogy ezeket kihez írta, azt gyanítják: talán egy francia nevelőnő volt a múzsa. 1817-ben publikálni kezdett a Tudományos Gyűjtemény című irodalmi folyóiratban, azonban bírálataival sok ellenséget szerzett magának, amire érzékenyen reagált. 1818-1822 között a hallgatás évei következtek. 1823. január 22-én letisztázta a Himnusz kéziratát. 1826-ban Pestre utazott, ahol találkozott az Auróra szerkesztőivel, majd 1829-1835 között politikai tevénységet vállalt. Országgyűlési képviselőként is reformpárti volt, egyebek mellett a jobbágyság felszabadítását szorgalmazta. A nemesség konzervatív része azonban ezt nem vette jó néven, ezért politikai pályafutása megszakadt. Lemondott képviselőségéről és 1835-ben hazatért, ahol tovább gazdálkodott, bár nem adta fel a haladásért vívott küzdelmét. 1838. augusztus 23-án halt meg Szatmárcsekén.

Ciucur Losonczi Antonius