Juhász Gyulára emlékeztek a nyugdíjasok

Juhász Gyulára emlékeztek a nyugdíjasok
Nagyvárad- A minap szokásos havi találkozójukat tartották a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete irodalmi körének tagjai. Ezúttal Juhász Gyula költőre emlékeztek Szilágyi Magdolna vezetésével.

 

Idézetekkel, illetve felolvasásokkal tarkított előadásában Szilágyi Magdolna körvezető nem csupán Juhász Gyula életét ismertette, hanem szakmai sikereire, stílusára és társadalomszemléletére is kitért. Bevezetőjében megjegyezte: nem érti, hogy miért mondták róla, de kortársai szerint csúnya férfi volt, és önmaga így jellemezte magát, valószínűleg ezzel magyarázható a nőkkel szembeni félszegsége, zavara. Ezt csak tetézte, hogy sokszor sugallták neki, hogy mamlasz, magyarázta a ny. tanárnő.

1883. április 4-én született Szegeden, és az élete későbbi szakaszaiban is mindig ragaszkodott a szülőhelyéhez. Édesapját korán elveszítette, emiatt érzékeny lett: végzetesnek bizonyult tette előtt többször is próbálkozott öngyilkossággal. Édesanyját nagyon szerette, mindig hazament, ha „megfáradt az élet zivataraiban”. Tizenhat éves korában kispapnak jelentkezett a váci piarista rendházba, de nyolc hónap elteltével távozott onnan, mert nem bírta az elzártságot. Költő akart lenni, olyan nagyvárosba kerülni, ahol virágzik a kultúra és a művészet. Budapesten szerzett tanári diplomát, és már ekkor jelentkeztek nála az életuntság, a pesszimizmus első jelei. Máramarosszigeten és Léván kapott tanári állást, utóbbi városból idegkimerülés miatt távozott.

A legszebb évek

A váradi Premontrei Főgimnáziumba 1908 februárjában került Juhász Gyula, egy tragikus esemény következményeként (haláleset miatt megüresedett egy állás). Itt már nem volt ismeretlen a neve, Emőd Tamás és Dutka Ákos költőtársukként, testvériesen várták és fogadták az állomáson. Olyan közegbe került tehát, ahol szerették, kiteljesedhetett a tehetsége. Önvallomása szerint is ez volt a legszebb periódus az életében, szerelmi csalódásai dacára is. Rengeteget dolgozott, szépíróként is bemutatkozott és megismerte Sárvári Anna színésznőt, a híres Anna-versek ihletőjét. A költő 1911 nyarán volt kénytelen távozni Váradról, mivel nem hosszabbították meg tanári szerződését. Ezután Szakolcára került, ahol hiányzott neki a pezsgő kulturális élet, majd Makón tanított. Több szerelme is volt, de inkább boldogtalannak érezte magát, a lelke mélyén mindvégig magányos maradt. 1937. április 6-án egy revolverrel végzett magával.

Ciucur Losonczi Antonius