Jób felismerésére van szükségünk

Jób felismerésére van szükségünk
Nagyvárad – Vannak felismerések, melyek megváltoztatják az életünket, s kiutat mutatnak a kilátástalannak tűnő helyzetekből, mondta Csűry István református püspök a vasárnapi istentiszteleten.

Az őssi templomban tartott ünnepi istentisztelet során a püspök Jób kijelentését vette alapul: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött” – mondta Jób megpróbáltatásai közepette. Ezt a mondatot akarta reánk bízni Isten, hogy tudjuk, nem hagy bennünket egyedül, velünk akar lenni erejével.

Krisztussal együtt

Több mint valószínű, hogy voltak-vannak kérdéseink, melyekre nem kaptunk választ, előfordul, hogy kilátástalanságot, vagy döntésképtelenséget élünk át. Jób is hatalmas feszültségben él, hiszen Istent szereti, mégis mintha a Sátán kezébe került volna. Bennünk is hányszor fogalmazódik meg: miért kell szenvednünk olyan helyzetekben, melyeknek nem vagyunk okozói, olyan problémák miatt, melyekben ártatlanok vagyunk. Az élet egy nagyon kemény helyzetében pattan ki és fogalmazódik meg a felismerés, mely húsvéti örömöt, húsvéti látást akar adományozni – hangzott el.

A Nagyhét sötétsége újból és újból meglep bennünket, a feszültséget Krisztussal együtt lehet megoldani, ha hagyjuk, hogy az ő hatalma eluralkodjék rajtunk. Jób mintha teljesen megváltozott volna, s húsvét reggelén mi magunk is másképp látjuk a világot: már nem a világ vezet bennünket hazugságával, hanem Jézus Krisztus, a szeretetével.

„Én tudom”

Ettől a kijelentéstől fogva Jób nem fog tovább süllyedni, hiszen lát egy célt: Istent, aki kegyelmes. Vajon mi felül tudunk-e emelkedni a gondjainkon? Ehhez szükséges Jób lelkülete, Jób állapota, Jób felismerése. Aki nem azt mondja: én álmodom, vagy én vágyakozom – hanem azt: én tudom. A hívő embert gyakran hiszékeny embernek tartják, de mi tudjuk, hogy a hit tudás – igaz, nem tapasztalatokon, kísérleteken keresztül megmutatkozó tudás, hanem olyan, amelyet az érzéseinken, az intuíciónkon keresztül kapunk meg. És ezt a tudást kell húsvétkor megragadnunk. Isten azt akarja, hogy húsvétkor tudjunk, s Ő meg is adja nekünk ezt a tudást, de az ember nem mindig akarja elfogadni. Jób megváltozott látásban tudja, hogy a megváltása nem a környezetéből, hanem a magasból fog jönni – holott még elképzelése sem lehet Jézusról.

Jézus húsvétkor el akarja mondani, hogy még a halál sem tarthatja vissza, semmi nem gátolhatja meg abban, hogy elinduljon a mi világunk felé. Megváltóként akar jelen lenni, de látni akarja a mi felismerésünket is.

Él a megváltó

A por pedig, amelyről az ige szól, nem az elporladó testet jelenti, hanem azt a port, melyből Isten a teremtés hajnalán életet teremt. Jézus Krisztus feltámad és a porrá lenni készülő test nem lesz porrá, hogy megmutassa: Ő az úr a por felett, „a te porod felett”. És ennek a hatalmas öröme az, hogy nem holmi hatalmak játszanak velünk, nem is emberek: az az Isten, aki Úr a mindenek felett, a mi életünkön is Úr akar maradni. Húsvétkor ez az Isten küldte el élő fiát. A megváltó él és „az én porom felett” is állni fog.

Tokár Sándor lelkész mondott úrvacsorai ágendát, majd a hívek úrvacsorát vettek. Az istentisztelet a Himnusz eléneklésével ért véget.

Neumann Andrea

Címkék: ,