Jó hangulatú szüreti mulatság Hegyközcsatárban

A szokásos csoportkép a központi parkban Nagy István Róbert alpolgármesterrel és Koma Tibor koreográfussal.
A szokásos csoportkép a központi parkban Nagy István Róbert alpolgármesterrel és Koma Tibor koreográfussal.
A tíz párból álló hegyközcsatári Szalmavirág néptánccsoport tagjai lovas szekereken indultak el hivogatni a község falvaiba, elől lovas legénnyel, aki egyben a kisbíró szerepét is betöltötte. Az idén október 28-án tartották Hegyközcsatárban a hagyományos szüreti mulatságot

Hegyközcsatárban és környékén a szeptember végétől novemberig tartó időszak, Szent Mihály napjától (szeptember 29.) Simon – Júdás (október 28.) napjáig, legfontosabb gazdasági, és egyben társadalmi eseménye a tengeri szedés mellett a szüret volt, amely hagyomány mai napig is él. Még az elmúlt században is (a kollektivizálás előtt, mert eben az időben több szőlőhegyet felszámoltak (pl. a Szentillyés, Kurczina) a csatári szőlőhegyen szorgoskodók éneklésétől, tréfálkozásaitól, volt hangos a vidék, amelyet a szüret befejeztével evés-ivással, mulatozással ünnepeltek meg. A Hegyközi szőlősgazdák a szőlőszedés utolsó napján nagy mulatságokat, felvonulást tartottak, amely este bállal zárult. Az egykori szüretelők elmaradhatatlan kísérője volt a rezesbanda, amely gazdától-gazdáig haladva elhúzta a szüretelők nótáját, a fizetség a gazda belátására volt bízva, általában szőlőből, mustból állott. Ma már ugyan elmaradnak a nagy szüretelések és a rezesbanda, de a maguk módján ezt a hagyományt próbálják átmenteni fiataljaink, már több évtizede, hogy a legfiatalabb generáció is tovább vihesse szülei, nagyszülei szokásait, ezért minden évben a megrendezendő szüreti mulatságok a mai kor fejlődésével is megtartják a régmúlt idők szokásait. A hideg őszies időjárás sem szegte kedvüket a hegyközcsatári Szalmavirág néptánccsoport tagjainak, akik már hónapokkal ezelőtt készülődtek a nagy napra, 2017. október 28, amikor egy hagyományos szüreti mulatságba, szüreti bálba hívogathattak Hegyközcsatárban, Hegyköztótteleken, Hegyközpályiban és Hegyközújlakon.

A templomban

Már a kora délelőtti órákban gyülekeztek a kultúrházban, hogy egy bőséges reggeli elfogyasztása után a templomban, Isten házában mondjanak hálát a bő termésért és kérjék Isten áldását a mai rendezvényre. A kultúrházból, a szép magyar népviseleti ruhákba öltözött lányok és fiúk, átvonultak a református templomba, ahol egy ökumenikus hálaadó istentisztelet keretén belül Miklós Csaba református lelkipásztor és Kruzslitz Imre római katolikus plébános áldásaival indulhattak behívogatni az esti bálba, szüreti mulatságba. Miklós Csaba Péter a hálaadó istentisztelet igemagyarázatát a Nehémiás 8,10-re alapozta. „(…) Szép dolog a hagyományőrzés, amit őseink reánk hagytak, tovább vinni, de milyen öröm lenne, ha tovább vinnénk őseink hitét és ragaszkodásaikat is egyházaikhoz.” – prédikálta a lelkipásztor. Jó érzés volt látni, azt az odafigyelést és szeretetet, amelyben részesítették a fiatal táncosokat minden faluban, ők ezt érezték is, még odaadóbban táncoltak és mutatták meg tehetségüket. Már jól beesteledett, amikor visszaértek a hívogatásból, egy jó és finom vacsora elfogyasztása után, amelyet a gyerekek szülei és a Polgármesteri Hivatal alkalmazottai készítettek a kultúrház konyhájában, megkezdődött az igazi szüreti bál. A kultúrotthon egy adott pillanatban már úgy nézett ki, hogy kicsinek bizonyul, örültek is a szervezők, rendezők, hiszen több százan jöttek el múlatni. Idén a szüreti bálosokat Koma Tibor készítette fel aki maga is tagja volt a Szalmavirág néptánccsoportnak. A legfiatalabb táncosok Nagy Tamara és Jámbor Zsombor fáradhatatlanul járták a táncot nagyobb társaikkal, nem akartak lemaradni az őket körülvevő élménytől és fogadtatástól. A szüreti bál fénypontja éjféltájban érte el csúcspontját, amikor a néptáncosok bemutatták erre az alkalomra betanult néptánc összeállításukat, valamint megköszönték felkészítőjüknek Koma Tibornak a sok türelmet, amely bevallásuk szerint kellett, amíg megtanulták a tánc fortélyait.

Tóth Zsigmond