Játék az idegekkel vetélkedő

Kikínlódott, de annál megérdemeltebb győzelem. Majd kéttucat kihagyott gólhelyzet, s egy már nem is remélt, a hosszbbítás leges legvégén született gól. Bihar FC–CFR meccs volt…

„Csak merjen még bárki is rosszat mondani a csapatunkra, mert velem gyűlik meg a baja” – hetvenkedett a Városi Stadionban egy örömittas szurkoló a váradi győzelemmel véget ért Bihar FC–Temesvári CFR bajnoki labdarúgómérkőzést követően. Állította, hogy szerte az országban nincs még olyan jó másodosztályú csapat, mint a váradiaké, elismerve ugyanakkor, hogy „néha ugyan megbotlunk, de csak azért, mert nem mindig jön ki a lépés”. A szív-lélek szurkolónak sem jött ki, de mindenáron meg akarta mutatni, hogy kellene kapura lőni, s miként lehetne eredményesebb a csapat az ellenfél kapujánál. Néha-néha botlott, majd megbotlott, de előre jelezte, nem hagyja magát amíg a pille-palackot nem rúgja a KAPUBA: sandán, majd csak úgy fél szemmel méregette a megérdemelt helyére juttandó kicsiny üdítős üveget, s bármennyire is „hadilábon ált” a talponmaradással, egy jól irányzott, bal rüsztös megoldású, lövésre hasonlító lendítéssel egyenesen a végcélba irányította az addig barátjaként tisztelt palackot. Neki sikerült. Elsőre… Kedvenceinek? A tizenkilencedikből…

Ki téved többet? játék

Időutazzunk azonban vissza két órát, amikor a nézőtéren mintegy hatszáz – a caracali vereség miatt – még hitetlenkedő váradi néző foglalt helyet, a pályán pedig tizenegy mindenre elszánt hazai futballista várt a bíró első sípszavára. Elszántságuk azonban a pálya mélyülésének és elsárosodásának mértékével egyenlő arányban gyengült, s a jelenség egyre nagyobb méreteket öltött az idő múlásával, illetve a kihagyott helyzetek sokasodásával. Itt megjegyeznénk, hogy a váradi fiúk testi éppségüket sem kímélve küzdöttek, s minden tőlük telhetőt megtettek a győzelem érdekében, de az igazság az, hogy aggasztóan sok helyzetet puskáztak el. Bucur és Florea volt leginkább „elemében” ezen a téren, a két fiú a tizennyolc kimaradt lehetőségből tizenkettőt „vállalt magára”!!! Mellettük Radunak két, Mihunak, Sebi Achimnak, Andornak és Gongoleának egy-egy elodázott helyzete volt. Szerencsére a tehetetlenségüket még idejében megunta a csereként beállt Opricean[, aki gólja révén enyhített valamit a legutóbbi két-három meccs miatt összegyűlt szurkolói haragon.

Színt visznek az életünkbe

Egy kicsit más oldalról vagy optimistán tekintve a történteket, valójában örülnünk kellene, hogy a meglepetések színes palettáját kínáló együttesünk van, amely képes kikapni ott, ahol eddig egy csapat sem, amely olykor elképesztően jó játékkal előrukkolva négyet tud rúgni ellenfelének, amely majd húsz biztos gólhelyzetből csak egyet rúg be, s amely majd két évtized várakozás után megmutatta, hogy a váradiaknak is lehet szerencséjük, s érdemes az utolsó másodpercig szurkolni és reménykedni…

Szántó Á. Zoltán

Kapcsolódó cikk:

Eredmények, táblázat