Kevesen vannak, de segíteni akarnak: összesen tíz japán él Váradon, s összefogtak. Az otthoni katasztrófa áldozatait akarják segíteni. Megkerestük őket.
Megy majd segítség Nagyváradról is a katasztrófa sújtotta Japánba: itt élő japán fiatalok szervezik. A bihari megyeszékhelyen – több forrásunk szerint is – összesen tíz japán él. Közülük ketten dolgozni jöttek ide, a többiek egyetemisták. Mind a nyolc egyetemi hallgató a Nagyváradi Egyetem orvosi karán tanul. Megkerestük őket, s készségesen beszéltek, sőt, külön ezért jöttek be az egyetemre, szabadnapjukon. Michiko Kawasaki, Mzwha Shin, Ishii Kaori, Koto Nanjo és Abid Hamid válaszolt kérdéseinkre – azaz majdnem az összes Váradon lévő japán.
Portálunknak való nyilatkozatuk előtt tanácskozást is tartottak az egyetemen: azt beszélték meg, hogyan áll az általuk kezdeményezett segélyakció.
Egyikük, Abid Hamid ezt követően elmondta: az ő családja csak mintegy hetven kilométerre lakik a szökőár által letarolt, most pedig atomfenyegetettség alatt álló térségtől. Mindegyik hallgató egyébként Japán más és más településéről származik, s egyiküknek sem veszett oda hozzátartozója a katasztrófában. De honvágyuk van, aggódnak, még most is minden híradást követnek, amit csak tudnak. Haza azonban nem mehetnek.
Miért ide?
Az itt tanuló japán hallgatók mindegyike orvosin van, a Nagyváradi Egyetemre jár, s angol nyelven végzi tanulmányait. Hogy miért választották épp Romániát, s ezt a várost?
Nos, különböző Japán városokból érkeztek, Tochigimtől Tokióig, külön-külön jöttek, itt ismerkedtek össze. Mint elmondták, olyan tanintézetet kerestek, „ahol elfogadható áron lehet tanulni, angol nyelven, s nem megy rá egy vagyon”. Majdnem mindegyikük neten talált rá végül a váradira – de Koto Nanjo például előzőleg a tokiói reptéren dolgozott, s egy ismerőse ajánlotta neki ezt az egyetemet, aki előzőleg járt itt. Ha végeztek, otthon majd oklevél-honosítási vizsgát kell tenniük. Mindannyian közvetlenül Japánból jöttek Váradra – azaz nem Európa más városaiból jelentkeztek át -, s mindannyian haza is szeretnének majd térni. Váradi tandíjaiak kicsivel magasabbak, mint a románjai társaikéi: Mzwha Shin, elmondta, évente 3200 eurót fizet. Az oktatás színvonaláról nem akartak érdemben nyilatkozni…
Megrázkódtatás
Koto Nanjo beszélgetésünkkor elmondta: napokig szinte sokkos állapotban voltak, amikor a katasztrófa bekövetkezett hazájukban. Azonnal telefonálni próbáltak családjaiknak, ám a túlterheltség miatt a vonalak halottak voltak. Így csak jóval később – neten – bizonyosdhattak meg arról, hogy az ő családtagjaiknak végül nem esett bántódásuk. Még most is folyamatosan követik a híradásokat, de már bejárnak kurzusokra is, s a sokk lassan oldódik – tette hozzá Mzwha Shin.
Koto Nanjo ráadásul az Atomfegyverek Betiltásáért Küzdő Orvosok Szövetségének (IPPNW) is tagja, s mind mondja, most megkövülten figyeli, hogy békés célú atomlétesítmény fenyegeti honfitársai életét, egészségét.
E váradi hallgatók egyébként évente egyszer szoktak hazautazni Japánba. Mint Ishii Kaori jelezte, most is hazahúzza őket a szívük, de már csak anyagi okokból sem mehetnek. Épp ezért legalább némi segítséget szeretnének küldeni haza. Michiko Kawasaki és Ishii Kaori beszélt ennek részleteiről: abban egyezttek meg „a nyolcak”, hogy segélyakciót indítanak. Rövidesen bankszámlát nyitnak, ahova a pénzadományokat át lehet utalni. Ám nem csak passzív módja lesz ennek: a diákok maguk is járnak majd mozgósítani. Főleg a Nagyváradi Egyetem karait keresik fel, felhívva a figyelmet a kezdeményezésükre – később az sincs kizárva, hogy vállalkozásokat is megkeressenek. Az összegyűlő pénzt várhatóan a Vöröskereszten át jutattják haza.
Abid Hamid hozzátette: annak ellenére felelősséget éreznek és segíteni fognak, hogy valójában „a talpraállás, vagy legalábbis az újjáépítés nem lesz nehéz, hiszen Japán tehetős állam, és szorgalmas nép lakja. Ráadásul külön állami alap is van elkülönítve katasztrófák esetére, hiszen az ilyesmi gyakori otthon. Csak a mostani csapásnak a nagysága volt soha nem látott. Még most sem fogjuk fel teljesen, hogy mi zajlik otthon…”
Érdekesség
Beszélgetésünk során egyébként kiderült, hogy a váradon tanuló japán fiatalok tisztában vannak a romániai magyar nemzeti közösség létével, helyzetével is. Ez akkor került szóba, amikor arról érdeklődtek, hol fog megjelenni a beszélgetésünk néhány részlete. Sőt – mint Koto Nanjo jelezte – nemcsak a magyarság fő ügyeiről tudnak, de például még Bihar megye magyar nyelvű napilapjáról, a Bihari Naplóról és e hírportálról is. Bár persze egy szót sem értenek belőle.
Szeghalmi Örs
A Nagyváradon tanuló japán egyetemistákkal egy előadóteremben beszélgettünk 
