Jankó Zsolt a ZeneSzó vendége

Jankó Zsolt vezényli G. Rossini Ory grófja című operát. Fotó: Bíró István
Jankó Zsolt vezényli G. Rossini Ory grófja című operát. Fotó: Bíró István
A Györkös Mányi Emlékház ZeneSzó műsorára, ötlet- gazdája és kivitelezője Horváth Zoltán zongoraművész nevesebbnél nevesebb egyéniségeket hív meg. Legújabb beszélgetőtársnak Jankó Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Opera és a Nagyváradi Filharmónia állandó, valamint a Budapesti Fesztiválzenekar asszisztens karmesterét hívta meg.

Jankó Zsoltról tudni lehet: a kolozsvári Zenelíceumban végzett, hegedűszakon, majd 2002-ben diplomázott és 2009-ben magiszteri címet szerzett a Gh. Dima Zeneakadémia karmesteri szakán, Petre Sbârcea osztályában. 2003-2004 között a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen Leopold Hager növendéke, 2005-2006 között Erasmus- ösztöndíjjal a Velencei Konzervatóriumban tanul Giorgio Proietti osztályában.

1999-2010 között számos mesterkurzuson vesz részt: Octav Calleya, Emily F. Brown, Acél Ervin, Peskó Zoltán, Tihanyi László, David Zinman, valamint Fischer Iván irányításával.

Románia szinte mindegyik szimfonikus zenekarát vezényelte, meghívott karmestere volt a magyarországi MÁV, Savaria, Szegedi, az észtországi Pärnu City Orchestra-nak, valamint mesterkurzusokon vezényelte a zürichi Tonhalle és a Schleswig-Holstein Fesztivál zenekarát. Számos opera- és balettelőadást vezényelt a Kolozsvári Magyar-, valamint Román Állami Operánál.

A Kolozsvári Bartók Fesztivál keretén belül vezényelte Bartók mindhárom színpadi művét (A kékszakállú herceg vára. A fából faragott királyfi. A csodálatos mandarin). Fellépett a Miskolci Operafesztiválon is.

Horváth Zoltán zongoraművész kérdésére válaszolva, bevallotta, mindig is szerette irányítani az embereket. Annak idején, amikor középiskolás volt 30-40 diákból álló tábort vezetett. Rendkívüli tisztelettel beszélt Petre Sbârcea hajdani tanáráról, akinek jelentős szerepe volt művészi pályájának alakulásában, a technikai alapot tanította meg. Gyakran elbeszélgetnek a zenevilág örökké izgalmas és változatos világáról. Kapcsolatuk olyan volt, mint apa és fia kapcsolata. Számtalan mesterkurzuson vett részt. Érdekes, miként értékeli szerepüket. A bécsi mesterkurzuson azt tanulta meg, hogy minél szélesebb repertoárja legyen, gyorson tanuljon. A Zeneakadémiára, az Operába is be lehetett járni. Szombathelyen a Bartók szemináriumon vett részt.

Velencében megtanulta Verdi Traviata című operáját vezényelni, de rájött arra, hogy az olasz opera dirigálásában a karmesternek temperamentumra van szüksége.

Szerinte a mesterkurzusoknak szerepük van a kapcsolatépítésben, ugyanakkor interpretációs megoldásokat, vezetési stílust, pedagógiai módszereket ismerhet meg.

Szó volt arról, milyen a viszonya a zenekar tagjaihoz. Mindenikhez úgy viszonyul, mint ahogy a zenészekhez illik viszonyulni. Az illető érezze, tiszteli őt. De tudja, mit, miért tesz. Ha például észreveszi az előadás alatt, hogy a szólista indiszponált, akkor a zenekart nem „hajtja rá”, hanem a tempót valamicskével lassabbra veszi. A zenekarral, alázattal és tisztelettel kell beszélni. De nem mindegy, a zenekar hogyan játszik. A nagy zenekarokat az különbözteti meg egymástól, hogy a nüánszokat, hogyan lehet finomítani. Vannak karmesterek, akik megkövetelik, hogy bizonyos számú próbát tartsanak. Példának hozta fel a Bécsi Újévi koncertet, ahol előzőleg 10 próba volt.

A zeneművészet nagyon bonyolult és kiszámíthatatlan, szerencse is kell hozzá. Beszélt arról is, miként lett Fischer Iván neves karmester asszisztense. Németországban egy mesterkurzusra 137 jelentkező volt. 10-et vettek fel. Ő lett a 11. Később telefonon értesítették, valaki visszalépett, és Ő lett a 10. Végül Fischer Iván asszisztense lett.

Nem tartja jónak, hogy a hazai filharmóniák minden héten koncertet adnak más és más karmesterrel, és más és más repertoárral. Ha ugyanazt a programot kétszer-háromszor játszanák, a zenekar sokkal többet fejlődne. Példának hozza, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar ugyanazt a repertoárt többször is eljátssza. Például a Mahler IX. szimfóniáját kilencszer játszotta el.

A magánéletével kapcsolatban azt mondta, hogy négy és fél évig távkapcsolatban élt. Aztán elment San Franciscóba. Az amerikai koncertek munkáját érzékeltette. Bejárt a próbákra. Az amerikai zenekarok rendkívül igényes előadásai lenyűgözték. A próba és az előadás minősége között nincs különbség. Ugyanakkor egész nap partitúrákat tanult. Számára a főzés bizonyos kikapcsolódást jelent. Igaz sokszor a főztjeit is „meghangszereli”. A duó betekintést engedett abba a világba, amelyben a zenészek tehetségük következtében élhetnek.

Csomafáy Ferenc

Címkék:


0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .