Jöjjetek a keskeny útra…

A Keskeny út mozgalom zöldfülű
újoncaként belepottyantam egy szinte velem
egyidős, befutott erdélyi rendezvénybe.


A „Húsz esztendőm hatalom”
mottó hónapok óta ott csengett
sokunk fülében, s ezúttal nem
annyira József Attilát, mint
inkább a XX. Tusványosi nyári
szabadegyetemet
juttatta eszünkbe. A
programlehetőségek színes
skáláján számos
sátor kínálata sorakozott fel, e
sátrak között évek óta
jelentős helyet foglal el a Keskeny út
sátor is, melyet talán más
rendezvényekről is ismerhet az
olvasó (pl. EMI tábor, Félsziget).
Miről is szól ez a mozgalom, milyen
tevékenységek folytak az elmúlt
héten e sátorban?

Ökumenikus vallásos
ifjúsági mozgalom,
melynek
célja, hogy fiatalok által fiatalokat
szólítson meg akkor is, amikor a
szomszédban dübörög a zene,
amikor a külvilág hivalkodása
megbénítja a lelki
elmélyülést, az
önvizsgálatot, a művészi hajlam
kifejeződését és a tiszta
ésszel való gondolkodást. Egy kis
gondolati elmélyülést, lelki
és vallási feltöltődést
nyújt, az arra éhezőknek és
mindazoknak a kíváncsiskodóknak,
akik beléptek a sátorba.


Minden reggel áhítattal
kezdődött, ahogyan az helyén
való is egy vallásos ember,
közösség életében. Az
áhítat közvetlen hangneme, az
együtt imádkozás erőt adott a
napi munkához, majd ez után
előadásokat hallgathattunk meg.
Barta Károly református
lelkész a szerelemről tartott
előadást csütörtökön,
egy kicsit más szemszögből
beszélt a már meguntnak hitt
témáról, rámutatott arra,
hogy a mesebeli Béla béka nem
válik királyfivá egyetlen
csóktól, és hogy az álmok,
a rózsaszín felhők
világából alá kell
szállni a valóság
földjére, ha tartós kapcsolatra
vágyunk.


Pénteken Nap Kati
pszichológus Emó-sok(k) című
előadása nyitotta fel kicsit jobban az
érdeklődők szemét. Egy kis
betekintést nyerhettünk, hogy milyen az
ilyen fiatalok világa, miért kezelik
másabban a körülöttük
történteket, mint az átlagember
és, hogy minek köszönhető
náluk a magány érzése, az
egyedülléttől való
rettegés. Az előadást
ízesebbé tette egy olyan
jelenlévő, aki valamikor emósnak
vallotta magát, de ahogy ő mondta,
mára már „happy” lett
és mindezt a
„gyógyulást” a melléje
szegülő barátoknak valamint egy
filmnek tulajdonította


Szombaton Schád
László
pszichológussal
és Ábrám
Noémi
vel együtt vitattuk meg a
nők és férfiak közti
hasonlóságok,
különbségek és
szerepváltozás okát,
lehetséges következményeit. Hosszan
tartó beszélgetés követte a
Jó-e a közös kassza
házaspárok esetében vagy
inkább mindenki külön?
kérdést.


Minden nap kézműves
tevékenységgel egyidőben
élmény színház volt. A
színház alanyának nem volt
más tennivalója, minthogy a
lesötétített sátorban
levő keskeny utasokra bízza magát.
Bekötött szemmel élhette végig
a teremtéstől az élet
kiteljesedéséig női, illetve
férfiúi mivoltát. Hangok,
érintések, bibliai szöveg,
lágy zene, életre szóló
”recept” a Bibliából…
Más-más érzéssel
távoztak a sátorból,
némelyek szeméből könnyeket
fakasztott, vagy éppen nevetést az
elhangzó szöveg, de úgy
érzem, hogy valamit sikerült
átadnunk nekik, hiszem, hogy valóban
élmény volt átélni,
újraélni azokat a jeleneteket, melyeket
mi csak kölcsönöztünk az
ÉLETből.


A kézműves tevékenységeken
különleges alkotások születtek:
rajzok, agyag tárgyacskák,
karkötők. Nemegyszer jegyezte meg valaki,
hogy évek óta nem járt a
kezében színes ceruza, s micsoda
élmény újra leülni egy
üres lap mellé, amely csak arra vár,
hogy megjelenítse rajta a valódi
önmagát.


Az estét gitárszó tette
vidámabbá, hangulatosabbá,
körbeültünk és sorra
énekeltünk kedvenceinket. Kivételt
képezett péntek, amikor ökumenikus
istentiszteleten vehettek részt az
érdeklődők. Istentiszteleti
szolgálatot végzett egy katolikus, egy
református és egy unitárius
lelkész. Közreműködött a
Knock Out együttes 2 tagja is, ők a zenei
részt erősítették.


Az estét mindig olyan filmmel zártuk,
amelynek témája megegyezett a napi
témánkkal is. Filmvetítés
után pedig zsíros kenyér és
üdítő mellett mindenkinek volt alkalma
kifejteni a filmmel kapcsolatos érzéseit,
véleményét.


Sátorzárás előtt keskeny
utasokként megfogalmaztuk az elmúlt
héttel kapcsolatos élményeinket,
beláttuk, hogy bár igyekeztünk
mindent tökéletesen teljesíteni,
mégsem mindig sikerült ez, emberi
mivoltunkból fakadóan, de mindannyian
tudtuk és érzetük, hogy volt
értelme a munkának, amit
kifejtettünk és hisszük, hogy a
hozzánk látogatóknak tudtunk
valamit becsempészni abba a tarisznyába,
amivel hazatért. Most pedig egy kis erőt
kell gyűjteni,ki kell pakolni a
hátizsákokat, ki kell mosni a „heti
szennyest”, és készülni, mert
a Keskeny út a Félszigeten is
várja látogatóit!

Mátéfi Timea