Istennek drága gyermekei ők

Istennek drága gyermekei ők
Nagyvárad- A múlt héten fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte a Caritas Catolica. A programok csúcspontja a Székesegyházban bemutatott szentmise volt, melyet Böcskei László püspök celebrált.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: azért gyűltek össze az Úr házában, hogy hálát adjanak neki azért a szép hivatásért és küldetésért, melyben részesíti őket azáltal, hogy utat mutat nekik arra való törekvésükben, hogy megkeressék és megtalálják a szenvedőket, a bajba jutottakat, a nélkülözőket annak érdekében, hogy a segítségükre siessenek. Hangsúlyozta: amikor visszatekintenek az elmúlt 25 év Caritas-tevékenységekre, teljesítményekre, akkor tulajdonképpen azt idézik fel, hogy mit sikerült megvalósítaniuk az emberek javára- ami kedves Istennek-, de ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezniük, hogy már az 1989-es fordulat, vagyis a Caritas megalakulása előtt, a nehéz időkben is voltak olyan külföldi- főleg osztrák- támogatók, akik akkor is segítettek, amikor nem lehetett még szervezett formáról beszélni.

Két szent

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Elmélkedésében a főpásztor azt emelte ki: az egyházmegye Caritas jubileumi ünnepségsorozatát két olyan szentnek a napja, illetve az élete határozza meg, foglalja keretbe, akikről azt valljuk- bár időben több évszázaddal előttünk jártak-, hogy a szeretet apostolai voltak, és azt üzenik számunkra, hogy őhozzájuk hasonlóan mi is a szeretet megosztói legyünk, hogy minden ember biztonságban és otthon érezhesse magát földi léte során. A 4. században élt Tours-i Szent Márton a tiszta, fátyol nélküli látásra tanít bennünket, hogy ne csak nézzünk, hanem valóban észrevegyük a szükségben szenvedőket, és a velük való találkozást egy olyan realitásként fogjuk fel, mely mellett nem haladhatunk el közömbösen, mert különben az utunk értelmetlen lesz. A 13. században élt Árpád-házi Szent Erzsébet példája pedig arra kell ösztönözzön minket: ne fáradjunk bele soha abba, hogy sorozatosan elinduljunk a rászorulók felé, és a kényelmet biztosító passzivitás helyett inkább az aktivitást válasszuk, mert az ember tulajdonképpen egy olyan kibontakozni vágyó lény, mely olykor mások segítségére is szorul.
„ A szegények és a szenvedők Istennek drága gyermekei. Ha a segítségünkre sietünk, az fokozza bennünk az érzékenységet, erősíti keresztény elköteleződésünket, azon érzést, hogy felelősek vagyunk egymásért, és valójában azt szeretnénk, arra vágyunk: ott érezzük magunkat jól és otthon, ahol tehetünk valamit az emberekért, különösen a rászorultakért”- nyomatékosította megyés püspök.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter