Istengyermeki felelősségünkről, küldetésünkről

Búcsúünnep volt a várad-velencei római katolikus templomban. A szerző felvétele
Búcsúünnep volt a várad-velencei római katolikus templomban. A szerző felvétele
A Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának búcsúünnepét tartották meg csütörtökön, a nagyvárad-velencei római katolikus templomban. Barta Szabolcs lazarista szerzetes celebrálta a misét.

Jézus eljövetelére készülünk advent második hetében, hogy befogadjuk őt a szívünkbe, az életünkbe, azt a Jézust, akinek karácsonykor a földi születését ünnepeljük, mondta a szerzetes a szentbeszéd során. De készülünk Jézus második eljövetelére is, melynek pontos idejét nem tudjuk. A szeplőtelen fogantatás beilleszkedik ebbe a várakozásba, hiszen Istenre tekintve arra gondolunk, hogy Ő is alaposan előkészítette azt a történelmi pillanatot, amikor a második Isten-személy, Jézus megtestesült. Csodálatos misztérium és rendkívüli történelmi pillanat, amikor Isten emberként jelenik meg a földön és itt él közöttünk. Isten csendben készíti el a megváltásunkat Palesztina földjén, Ószövetségi kinyilatkoztatások vetítik előre a próféták által, hogy megszületik a Megváltó.

Az Új Éva

Isten egy egyszerű leányt választott ki arra, hogy az Isten-ember méltó hajléka legyen, s Mária később Isten tervére igennel válaszolt, akaratát Isten akaratához idomította. Az első olvasmányban a bűnbeesést követő állapotról volt szó – mondta a szerzetes – arról, hogy ellenkezés lesz a sátánt jelképező kígyó és az asszony között, s több festményben is úgy ábrázolják Máriát, mint aki a kígyó fejét tapossa. Mária lett ugyanis az új Éva, aki széttapossa a kígyó gonosz fejét, hiszen neki köszönhetően tört meg a Sátán és a halál uralma a földön. Mária Isten kiválasztottja, nagy tervének munkatársa, mely megfelel Istenanyai mivoltának. Lelkében még az áteredő bűnnek sincs helye, folt nélküli, szeplőtelen, példaképünk lehet, hiszen ő az az asszony, aki olyan, mint amilyennek Isten eredetileg elképzelte őt – teljes tisztaságában, ragyogó szépségében.

Isten gyermekei

Mi nem részesülhetünk ebben a méltóságban, de részesülhetünk istengyermeki méltóságban, hiszen a megváltás művében mi is megkaptuk Isten országát, Krisztus tanítványai lettünk, Isten a keresztségben megtisztított, s mi is viszontszerethetjük őt. De vajon mihez kezdünk mi azzal, hogy Isten gyermekei vagyunk ebben a világban? Meglátszik rajtunk? Panaszkodunk, hogy fogyasztói társadalomban élünk, hogy milyen a politika, hogy a gazdasági érdekek irányítják a világot, de mi milyen példát mutatunk az életünkkel? Mindannyiunknak van felelősségünk abban, hogy ez a világ hogyan alakul, küldetésünk van, mégpedig az, hogy vigyük el az Istentől kapott szeretetet és vigaszt minél több emberhez. Osszuk meg másokkal, családtaggal, rokonnal, szomszéddal, munkatárssal, azokkal az emberekkel, akikkel az élet összehoz. Életvitelünkkel adjunk példát, ne csak szép szavakat mondjunk, cselekedjünk is.

A szerzetes a későbbiek során egy imádságot mondott el, melyet Assisi Szent Ferencnek tulajdonítanak, s mely arról tanít, hogy másokért cselekedeve, önmagunkról elfeledkezve találjuk meg igazán önmagunkat – s tulajdonképpen ez lenne a mi feladatunk.

Neumann Andrea

Címkék: , ,