Isten irgalma megóv bennünket

Az aprószentekre emlékeztek az ünnepi szentmisén. A szerző felvétele
Az aprószentekre emlékeztek az ünnepi szentmisén. A szerző felvétele
Az aprószentekre emlékeztek a premontrei préposti széktemplomban a szerdai szentmisén. A misét Fejes Anzelm prépost celebrálta, az ünnepet Vásári N. Olivér premontrei szerzetes méltatta.

Azokra a csecsemőkre, két éven aluli kisgyerekekre emlékeznek ilyenkor, akiket Heródes hatalomféltésből megöletett Betlehemben és környékén, ismertette Fejes Anzelm premontrei apát, prépost-prelátus a szerda reggeli szentmise bevezetőjeként. Az emberben sokszor megnyilvánul a kegyetlenség – tette hozzá – felhívást intézve a jelenlévőkhöz, vizsgálják meg, ők milyen helyzetekben, hogyan tudnak kegyetlenek lenni.

Ismerős magatartás

A Szent Lecke Szent János Apostol első leveléből szólt, majd Vásári N. Olivér premontrei szerzetes az aprószentek kapcsán emberi gyarlóságról, vértanúságról szólt. Azok a gyermekek az emberi gyarlóság áldozatai lettek, de elnyerték a vértanúság koronáját. Nem tagadták meg Krisztust – akárcsak Bogdánffy Szilárd püspök, aki vérével fizetett hitéért, vagy Plunkett Szent Olivér, aki szintén az új kor egyházellenes magatartásának áldozata lett. De az ő vértanúságuk eltér az aprószentekétől, hiszen utóbbiak még beszélni, járni sem tudtak, s nem is ismerték Jézust, mégis meghaltak érte. De ami közös a vértanúkban, az az, hogy vállalják a halált, nem saját magukért, hanem Istenért.

Isten előre látta Heródes gonosz tervét, hiszen elküldte angyalát Józsefhez, figyelmeztetni, hogy hagyja el Betlehemet a gyermekkel és anyjával együtt. Heródes terve hiábavalónak bizonyult – hiszen Isten akarata mindig erősebb, mint az emberé, s Isten nem engedte, hogy világmegváltó fiában kárt tegyenek.

Heródes félt, hogy elveszíti hatalmát – vajon nem ismerős számunkra ez a magatartás? Vajon napjainkban hány karrierista „Heródes” él, aki képes bármire, hogy célját elérje, aki a nála gyengébbet eltapossa, ha úgy érzi, veszélyezteti pozícióját. Isten irgalma megóv bennünket attól, hogy ilyesmibe essünk, s egyben arra buzdít, tudjunk megbocsátani, nem csak szeretteinknek, hanem még azoknak is, akik ellenséges magatartást tanúsítanak irántunk. A szerzetes azért imádkozott: Isten nyissa meg a szemüket, s akarjanak rátérni a helyes útra.