Isten a nyáj elé akar állni…

Akt.:
Isten a nyáj elé akar állni…
Vajon benne vagyunk-e a nyájban, amely Krisztust követi? A karácsony lehetőséget ad arra, hogy eldöntsük, merre akarunk tartani, mondta Csűry István püspök a karácsonyi istentiszteleten.

Isten olyan értékeket mutat fel karácsonykor, melyek által nekünk is jobb lehet, ám mi sokszor ahelyett, hogy a menny felé néznénk, lehorgasztott fejjel botorkálunk, s a megváltó helyett bilincsbe szorító hatalmat látunk, hirdette az igét Csűry István Királyhágó-melléki református püspök a szerda reggeli, ünnepi istentiszteleten, ay őssi templomban. Mikeás próféta 700 évvel Krisztus előtt élt, s egy olyan múltat firtatott, melyben az embernek nem volt más feladata, mint kicsit jobban megismerni Isten akaratát és szeretetét. 2700 évvel ezelőtt már volt egy kísértése a világnak: megfeledkezni arról, amit Isten mondott. Bennünk is felmerül néha, hogy Isten elfordul, büntet, talán megfeledkezett rólunk…

Kétségek

Karácsonyt sokszor említjük a gyermekek ünnepeként, az ajándékozás alkalmaként és sokszor a leglényegesebb marad ki, az üzenet, hogy Isten megérkezett, már-már érinthetően, magunkhoz ölelhetően. Az Úr asztala is jelzi, hogy Isten saját magát adta nekünk, mégis, olykor nehezen tudjuk átrendezni lelkünket és odafordítani szívünket, kétségeink vannak a felől, hogy igaz-e a karácsonyi történet, amely a maga egyszerűségében sokszor olyan nehezen felfogható.

Mikeás próféta az 5. fejezet első öt versében rámutat Betlehemre: onnan érkezik majd a Szabadító. Minden változik körülöttünk, az utcák, a folyók, de van, ami nem fog változni. Fontos, hogy legyen egy biztos pont, melyről tudjuk, hogy állandó marad.

Feltétel

A fájdalom rövidebb, mint gondolnánk, Isten el akarta mondani Mikeás által, hogy vége lesz, azonban a válság megszűnésének van egy pontos feltétele. Az élet öröme és boldogsága mindig azon múlik, hogy mennyire vagyunk közel Istenhez, ezért meg kell fogalmazzuk, hogy hová tartozunk. Legyen a karácsony kérdése az, hogy ehhez a nyájhoz tartozom-e, vagy nem akarok oda tartozni. Isten a nyáj elé akar állni, az ige az Istent kereső emberekhez szól. Ha benne vagyunk a nyájban, érezni fogjuk Isten segítségét, ha pedig ki akarunk lógni, ne csodálkozzunk azon, ha nem.

Krisztus halad elöl, a nyáj pedig követi. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon tényleg őt követjük-e, vagy pedig hagyjuk őt a maga útján, úgy gondolván, hogy különb utat tudunk. Megpróbálunk valamit és nem sikerül, utána úgy gondoljuk, hogy Isten akarta így, de vajon abban a nyájban voltunk, amely Krisztust követi, vagy valahol máshol botorkáltunk?

Az Ő békessége

Az, aki Krisztust követi, magában hordozza a lelket, amelyet Krisztus ajándékoz, s karácsonykor látjuk a legvilágosabban, hogy miként akar bennünket kivezetni, kiváltani: az Isten Fia azért jött, hogy nyugalmat hozzon ennek a világnak. Ezt a nyugalmat, békességet el lehet érni, csak döntenünk kell, s karácsonykor megkapjuk ennek a lehetőségét…

Később, mielőtt a hívek az Úr asztalához járultak volna, Tokár Sándor Levente tiszteletes szólt az Úrvacsora jelentőségéről. Mi nem vagyunk méltók erre, nem is lehetünk, Jézus bűnbánatot vár el tőlünk, annak elismerését, hogy bűnös emberek vagyunk. De itt nem szabad megállni, az önvizsgálatot változásnak kell követnie. Az Úr segít megtalálni, mi a hiba, „felírja” a gyógymódot, de hallgatni kell rá, óvakodni kell attól, hogy ne essünk vissza ugyanabba a lelki fertőzésbe, hangzott el.

Neumann Andrea