Ismét sikeres volt a filmzenei hangverseny

Ismét sikeres volt a filmzenei hangverseny
Hagyomány, hogy évente legalább egyszer a Nagyváradi Állami Filharmónia szokásos heti hangversenyén filmzene is helyet kap. A múlt hét csütörtökén és péntekén élhette át a filmzenék csodálatos hangulatát a koncerttermet mindkét nap zsúfolásig megtöltő közönség.

A mostani filmzenei hangverseny része volt a Nagyváradon rendezett Festum Varadinum kulturális rendezvénysorozatnak, ennek a jegyében állították össze a rendkívül tartalmas koncert műsorát. A meghívott karmester a városunkban már többször is fellépő és jól ismert Ozaki Sinja volt, aki nagy átéléssel és szakértelemmel vezényelte a szimfonikus zenekart az egyáltalán nem könnyű filmzenék előadásában. Amint azt már megszokhattuk, ezúttal is nagy közönségsikernek örvendett a hangverseny mindkét alkalommal, hiszen a belépőjegyek már napokkal korábban elkeltek. Sok fiatal volt jelen a koncertteremben, és a rendszeres hangverseny-látogatók is szép számban megjelentek; ez is bizonyítja, hogy igény van az ilyen jellegű hangversenyekre is.

Az közismert, hogy a filmzene a film képsorait kísérő muzsika, a film megnézése által keltett élmény része – talán jó lett volna, ha néhány képsort láthattunk volna a filmekből, ez még varázslatosabbá tette volna a váradi estét. A zene a film kezdete óta nélkülözhetetlen eleme a mozgóképes előadásnak, a hangosfilm feltalálása óta pedig filmszalagon rögzítik a zenei hangokat. Napjainkban már mindenféle film elképzelhetetlen zenei kíséret nélkül. A filmzene jelentősége abból is kitűnik, hogy a legjobb filmzenét minden évben Oscar-díjjal jutalmazza az Amerikai Filmművészeti Akadémia.

A filmzene seregszemléje

A beharangozott program szerint a hangversenyen tizennégy filmzene hangzott el. (A műsorfüzetben ugyan csak angolul voltak feltüntetve a filmcímek, mi azonban a magyar címet is megadjuk, ha van.) Elsőként a Belle of the Ball (Bálkirálynő) zenéjét hallgathattuk meg, melyet Leroy Anderson amerikai zeneszerző komponált. Ezt követően az Over the Rainbow (A szivárvány felett) világhírű betétdala csendült fel, az amerikai Harold Arlen szerzeménye. A Lawrence of Arabia (Arábiai Lawrence) filmzenéjét, a neves francia zeneszerző, Maurice Jarre világhírű alkotását már a program átnézésekor nagyon vártuk. A váradi szimfonikusok rendkívüli tudással tolmácsolták, különösen az ütőhangszeresek voltak elemükben. Aztán ismét Leroy Anderson egy filmzenéje, A Trumpeter’s Lullabyből (Egy trombitás altatódala) csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben. A Sunflower (Napraforgó) zenéjének fő témáját az amerikai Henry Mancini szerezte, és ugyancsak ettől a zeneszerzőtől hallgathattuk meg később az ismertebb The Pink Panther (A rózsaszín párduc) filmzenéjének részletét. A szünet előtt az Evita betétdala csendült fel, Andrew Lloyd Webber angol zeneszerző kompozíciója.

Kitűnő zenekar

A szünet után Claude-Michel Schönberg francia zeneszerző musicaljéből, a Miss Saigonból hallhattunk részletet, majd egy Beatles-összeállítást. Az Endless Love (Végtelen szerelem) című török filmsorozat zenéjét az amerikai Lionel Richie szerezte, aki egyben dalszerző, színész – nagyszerű muzsikus. A már említett A rózsaszín párduc után Warren Casey és Jim Jacobs nagy sikerű musicaljéből, a Grease-ből hallgathattuk meg a betétzenét. A Memoirs of a Geisha (Egy gésa emlékiratai) című film zenéje, John Williams, az egyik legnépszerűbb hollywoodi zeneszerző muzsikája lenyűgöző volt. Az est kiemelkedő és egyben műsorzáró része A Karib-tenger kalózainak filmzenéje volt, mely az Oscar-, Golden Globe- és Grammy-díjas német zeneszerző, Hans Zimmer alkotása.
A hosszan tartó taps arra késztette a karmestert, hogy még két ráadás számot is eljátsszanak.
A hangverseny színvonalát az egyes zenekari tagok által játszott hangszerszólók emelték, de a teljes zenekar is újra jelesre vizsgázott. Bebizonyították, hogy ha szükséges, képesek kitűnően előadni a zeneirodalom bármelyik fajtáját, nagyszerűen tolmácsolták a zenebetéteket. A rokonszenves japán karmester, Ozaki Sinja könnyedén, a műfajnak megfelelően dirigált; egyáltalán nem okozott számára gondot, hogy filmzenéket kell vezényelnie és nem komolyzenét.

Dérer Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter